Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Cseri Gábor: Fekete Imre polgármester levelei. Jelentések Kiskunhalas város helyzetéről a főispánnak
234 Cseri Gábor án tartott Gazda Nap meggyőzhetett mindenkit, hogy ha városom népével felülről is foglalkoznak, és ha a jóindulatot és a nemes készséget látja, úgy megértőbb, emberségesebb közönséget kívánni nem lehet. Sajnos azóta sem láttuk körünkben képviselőnket. Holott, ha 1 -2 alkalommal lejött volna (1930. jún 30. lókiállítás) úgy a helyzet ma más volna. Természetes, hogy ezen személyi vonatkozáson felül sokágú bajoknak az eredői is több felől futnak össze. A gazdasági helyzetnek a leromlása fokozottabb mértékben érezteti itt a hatását. Halas városa rozs és borvidék és ez a két legjobban lezuhant értékű termék katasztrofálisan súlytja városom minden lakóját. Mert Halas mezőgazdasági város, és a helybeli kereskedelem és ipar jobbléte a gazdák sorsával össze van kötve. Más város legalább különböző intézményekben gazdag, melyeknek fogyasztása legalább némi piacot teremt és magával hoz bizonyos árkiegyenlítődést. Sajnos nálunk ez is teljesen hiányzik. Az ipari és kereskedelmi városok forgalmi és kereseti adóval nagy mértékben egyensúlyban tartják városuk háztartását, addig nálunk az elsősorban gazdákat súlytó községi pótadóra van áttéve. Ezek a nyugtalanító körülmények csak úgy lettek volna eltüntethetők, ha részben személyi közvetlen érintkezéssel lett volna elnémítva, másfelől pedig olyan intézkedések és alkotások létesültek volna Halason, melyek a haladásnak a kiegyenlítődésnek lettek volna határkövei. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt év tavaszán és őszén Méltóságod bölcs intervenciójára az útépítés terén történtek némi munkálatok, mit hálás szívvel fogadtunk. Azonban hacsak az elmúlt év őszén elrendelt ínség munkálatokra az egyes városoknak nyújtott támogatás összegeit nézzük, akkor szintén megállapítható, hogy Kiskunhalas városa az utolsók közé került. Ha városom a fejlődési lehetőség magasáig jutott volna, vagy csak annak fele útjáig ért volna el, az esetben nyugodtan lehetne a türelmi és várakozási álláspontra bírni. Azonban városom az „urbanitás” fogalmát is alig éri el, mert számtalan olyan intézménye, közmüve hiányzik, amit részben ma megoldani sem lehet. Pedig ez a 400 éves város, mely Mátyás fekete seregének, Rákóczi katonáinak kőbe és könyvbe vésve őrzi emlékét, méltán megérdemelné, hogy itt a Duna-Tisza közén mint a Szabadka-Zimonyi vasútvonal mentén megmaradt egyetlen város megkapja azokat az élet- lehetőségeket, melyek mellett virágzó mezőgazdaság, fejlődő ipar és boldog, megelégedett kereskedelem lakhatná e város falait. A jelenlegi állapotot talán még vissza lehetne rendes mederbe állítani, ha egyfelől a város nagy elfoglaltságú képviselője helyett akár a vármegye, akár a kormányzat részéről történnének a személyes és közvetlen kapcsolat felvételére intézkedések. Másfelől olyan kormányzati és vármegyei alkotások és cselekedetek eszközölhetnének, melyek kereseti lehetőségeket nyújtva megnyugtatnák a közönséget. Annak igazolására, hogy mennyire indokolt és szükséges városom panasza, tisztelettel felsorolom azon hiányzó és nélkülözhetetlen alkotásokat és intézkedéseket, melyeket városom nem nélkülözhet. Minisztériumok szerint csoportosítva sorolom fel a könnyebb áttekinthetőség végett. Belügyminisztérium: Allamrendőrségi palota, csendőrségi laktanya építkezés. Csendőr- szárny parancsnokság. Halas határának - mely már csendőrségileg szét van szórva- egyesítése. Honvédelmi minisztérium: Kaszárnya építés. Igazságügy minisztérium: Járásbírósági palota építése. Soltvadkert, Prónayfalva, Jánoshalma, Kisszállás, Tompa, Kelebia községeknek a kiskőrösi illetve bácsalmási járásbíróságoktól kiskunhalasi járásbírósághoz való csatolása. Kultuszminisztérium: Polgári iskola építéséhez 50.000 P. segély. Népjóléti minisztérium: Kórház fejlesztéshez 150.000 P. segély vagy egy kisebb arányú építkezéshez 60.000 P. segély.
