Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Nagy Szeder István: A középületek története
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 221 A középületek története* Nagy Szeder István A római katolikus templom alapkövét 1769. május 15-én tették le és 1770-ben Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. A templom eredeti alakjában áll fenn, csak a fazsindelyes templom- és toronytető kapott cserép, majd pala és bádog héjazatot. Építették Gföller Jakab és Grucher József építő- és ácsmesterek Gödöllőről. 1932-ben épült a felszegi katolikus kápolna. A református templom mai formájában 1814-1823 évek között épült. A tornyot 1814-ben Schwörtz János, a templomot 1818-1820. években Schwörtz Fridrich szegedi építőmesterek építették. Az 1667-ben épült kisméretű templom nyugatra néző tornyával együtt alapjából elbontatván, 1771-72 években új templom épült deszka mennyezettel a mai szélességében, amelynek az oldalfalai az 1818-ban kezdett építéskor az ablakok aljáig megmaradtak, de kívülről megerősítették a belső bolthajtások miatt erős falpillérekkel. 1823 óta a templom alakja annyiban változott, hogy 1903-ban a torony alacsony födelét lebontották, s a mai, rézzel fedett, díszes toronysisakot építették rá, és a templomtetőt már korábban cseréppel fedték át. A zsidó templom 1860-ban épült fel, előzőleg egy kis imaházuk volt a papiak és a rituális fürdő közti területen. A városháza 1700. év előtt, ha egyáltalán volt, a mai Kígyó [Ősök] tér és a Fő utca között lehetett, mivel a városi fogadó a Kossuth utcai óvoda telkén állott, s az 1905-ben lebontott városi nagyvendéglőt még 1818-ban is Felső Korcsmának nevezték. Annak azonban nincs semmi emléke, hogy 1700 előtt külön városház épület lett volna, lehetséges, hogy a város jegyzője a lakásán, vagy a bíró lakásán intézte az ügyeket. A mai Fő utca nyugati oldala, a Fürdő utcától a ref. templomig nagy részben középületekkel volt beépítve, mint azt 1788-ban a II. József korabeli házszámozással felszerelt irat igazolja. A Fürdő [Béke] utca sarkán Fő utca 17. szám alatt fekvő dr. Farkas Imre-féle ház telkén az 562. és 563. sz. házak, Fő utca 15. alatt a Zseny István és Lőrincy Eugén-féle házak telkén a Kis-pin- céig (ma Kígyó utca és Felsőnádor [Ady Endre] utca sarok) az 565-570. sz. katonai szállásházak, Fő u. 13. sz. alatt a Török Elek-féle telken álltak az 571. 572., Fő utca 11. számú telken az 573., Fő utca 9. alatti Győrfy József telkén [Köztársaság u. 11.] az 574., 575., a mai Központi Állami Elemi Iskola telkén az 576-577. sz. katonai szállásházak, a Fő utca 5 számú Kolozsváry- Kiss István-féle ház telkén az 580-582. számú házak. Fő utca 3. alatt, az anyakönyvi épület telkén az 583-585., és a Fő utca 1. alatti emeletes hivatal ház helyén az 585/a és 586. számú házak állottak. 565. szám alatt állott a Jászkun Kerületek katonai szállásháza, az ún. kapitányi kvártélyház, melyet Musa Andrástól vásároltak. 1771-ben épült vertfalból nádtetőre, a háromszobás lakás pincével, istállóval és fakúttal, a kert deszkával és náddal volt kerítve. 1843-ban szegényház lett, s 1846-ban Zseny Sándor vette meg 410 forintért. [Itt épült a Zseny-kúria, majd a mai Zeneiskola épülete.] Szomszédságában feküdt a “Kispince”, melyet 1747-ben építettek putri forma tetőre és előtte egy kis deszkaszín állott. 1828-ban újraépült téglából, s felette félemelet szerűen kétszobás lakás készült, s azóta őrmesteri laknak is nevezték. 1842-ben már több katonai szállásház is állott e területeken. 1776-ban a Péter János féle katonai szállásház is e tájon volt. * Nagy Szeder István (1876-1936): Kiskunhalas város története könyvsorozatából a 2. kötet (A redemptio utáni kor 1745-től kezdve) 1936-ban készült el. A sorozat 1. 3. 4. kötete megjelent a szerző életében, azonban a szóban forgó második csak 1993-ban látott napvilágot. Ebből azonban kimaradt „A középületek története” című fejezet. Ez most jelenik meg nyomtatásban először. A szöveggondozást Szakái Aurél és Szalai Sándor végezte. Szögletes zárójelben a 2004. évi adatok szerepelnek.
