Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
A nemes Tóth (Tooth) család 187 Tóth Lajos családjával Debrecenben lakott, közel az egyetemhez, a "Nagyerdő" közvetlen közelében, ahol akkor még fácánok, nyulak, özek futkostak és tavasszal a fű tele volt gyöngyvirággal és ibolyával. Ugyanabban a villában laktak Csánky Egluska szülei. Édesapja Csánky Benjamin az egyetem teológiai karán volt professzor. 1928-ban - amiről már említés történt - nagy csapás érte a családot, Tóth Károly, Tóth Lajos ikertestvére Budapesten halálos villamosvasúti baleset áldozata lett. Ezután teljes mértékben Tóth Lajosra hárult a családi gazdaság irányítása. A birtokon több súlyos anyagi probléma várt megoldásra. Ezidőben Magyarországot, de az egész világot is gazdasági válság sújtotta ami a Tóth családi gazdaságra is visszahatott. Tóth Lajos ikertestvére elvesztése után idegkimerültségén túljutva a szivével bajlódott, aminek vége 1936-ban bekövetkezett halála lett. Hamvai Debrecenben a Köztemetőben díszsírhelyen nyugszanak. Ezután Csánky Benjámin a Tóth gyermekek nagyapja házat vett Debrecen belvárosában, mely olyan tágas volt, hogy ide költözhetett szüleivel együtt Tóth Lajosné, Egluska is két gyermekével. Az a tény hogy együtt lakhattak a nagyszülőkkel igazi áldás volt az unokáknak. Nagyápjuk apai módon vett részt testi és lelki nevelésükben. 1943-ban meghalt Csánky Benjámin is. 1944 késő őszén Csánky Benjáminná, Tóth Lajosné és lánya Eglantine (a nagyanya, lánya és leányunokája) egy budai római katholikus kolostorban találtak menedéket. Végül mondhatni az utolsó pillanatban János is bejutott a kolostorba súlyos influenzásán. Felépülése után fizikai munkája, elsősorban vízhordás a kb 300 méterre levő "Városkút"-ról, áldás volt a kolostor lakóinak. A Budapest ostroma után (1945 tavaszán) a család visszament Debrecenbe, ahol lakásukat kifosztva és idegenekkel betelepülve találták, de két szobát sikerült a beköltözöttekkel kiüríttetni maguk számára. Szerencsére a házat az állam nem sajátitotta ki. János Károly Benjámin névre keresztelték Tóth Lajos és Csánky Erzsébet házaspár első gyermekét. Ő az ötödik János e családban. Debrecenben a Református Gimnáziumban tanult, majd az ottani egyetem joghallgatója lett. János 1943-ban Budapesten, egy a legkiválóbb joghallgatók számára létrejött kollégiumnak lett a tagja. Ezek a jogászok az Eötvös kollégistákkal együtt megkisérelték elkerülni a katonai behívást, egy már elveszettnek tekintett háborúba, húzták az időt. Sajnos a Budapest körül bezáruló gyűrű előtt többeket mégis kivezényeltek Vecsésre, ők sajnos ott is pusztultak. János 40 fokos láza miatt nem mehetett velük, aztán fel tudott jutni az édesanyjához a Széchenyi hegyre, ahova még aznap bejöttek az oroszok. így maradt életben. János 1946-ban doktorált. Utána Kecskeméten a Református Jogakadémián lett a magánjog tanára. A kormányzat 1949-ben a jogakadémiát megszüntette. János a Budapesti Jogi Egyetemre került intézeti tanárnak, de onnan hamarosan mint osztályidegent kitették. Ezután egy nagy állami tervező irodában lett fordító német, angol, francia és orosz nyelvismerettel. 1956-ban aktívan részt vett a forradalmi megmozdulásban. A fordulat után ezért kitüntetést is kapott. A forradalom leverése után célszerű volt elhagynia az országot. Svájcban telepedett le. 1957-től Genfben élt. Az ottani egyetemen privátdocensi (magántanári) címet szerzett. Több intézménynél dolgozott (pl. UNO), főként emberijogi szervezeteknél. 1984-ben Strass- bourg-ban halt meg, - néhány perc alatt - miután előadását egy konferencián befejezte. János háromszor nősült: Horváth Magdával 1951 -ben, Várady Mártával (unokatestvérének Tóth Irénnek a lányával) 1959-ben Genfben és 1977-ben a francia származású Rehberg Lily-vei kötött házasságot. Gyermeke egyik házasságból sem született. Eglantine Krisztina Lujza három évvel János bátyja után született. O a debreceni református Dóczy leányimnáziumba járt, majd angol - francia nyelvszakos lett a Debreceni Egyetem bölcsészkarán. Eglantine 1948-ban doktorált. 1948-ban a doktorálás után kikerült Svájcba ösztöndíjjal a Genf környékén működő Ökumenikus Intézetbe. Az ösztöndíjas idő lejárta után Lausanneban tanított gyakorló tanárként és háztartásokban dolgozott. 1949-ben visszajőve
