Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
A nemes Tóth (Tooth) család 183 megosztására. De az együttlét itt is korlátozott volt - három hét vakáció Halason Fehértón. Maradt a sűrű levelezés. Érdekes volt, de az előzményekből végülis érthető, hogy Lilcsi harmincas éveiben életének egy pontján hirtelen megváltoztatta külső megjelenési formáját: fiúsra vágatta a haját, lapossarkú cipőben járt, vegetáriánus lett. Tulajdonképpen fellázadt életének keretei ellen. Pedig rajongott a Tóth családért. Egyéni életét velük, az éppen jelenlevő családtagokkal és azokért élte. Két nagynénjét, (kik őt fiatal korában anyja helyett nevelték), gondozta idősebb korukban; életük kereteit szervezte az öreg házban, és betegségükben önfeláldozóan ápolta őket. Irma néni '43- ban halt meg tüdőgyulladásban, Gizi néni 1955-ben. Ezután úgy érezte, nincs többé életcélja. De mégis lett. Keresztlánya (Eglantine) családjába tagolódott be. 1956-tól 1978-ig velük lakott a budai (Zólyomi lépcsői) lakásukban. Amikor a Tóth Eglantine Kállay Ferenc házaspárnak megszülettek a kisfiái: Kálmán (1957) és Géza (1959), nagy energiával segített minden velük kapcsolatos teendőben, élvezte őket. Amikor Eglantine-Krisztina édesanyja 1963-ban ugyanazon ház első emeletére költözött Debrecenből, ott kapott Lilcsi külön szobát, napközben pedig a "föld-szinten" élt. Szeretett bevásárolni, közben az ismerősökkel beszélgetni, a ház körül a kis kertben tevékenykedni kicsit hasonlóan régi életéhez. A birtokokról és az azon gazdálkodókról. Jani halála után - nála fiatalabb ikertestvérei Károly és Lajos vezetésével - a család folytatta Janka Major bérlését, hogy amortizálják a befektetéseket (gépek, állatok, stb). Az ikrek akik már ekkor professzorok voltak (Lajos Debrecenben, Károly Kolozsváron), egy évi szabadságot vettek ki az egyetemről, hogy a birtokkal foglalkozzanak. Mindketten nagyon szerették mindazt, ami a tanyán történik, hiszen 14 éves koruk óta vadásztak ők hárman (az ikrek és Géza), a gazdálkodássl kapcsolatos tevékenységet apjuktól látták, meg is tanulták. Az egész család remélte, hogy ifj. Medveczky Károly képes lesz átvenni majd a birtok vezetését, ha mezőgazda- sági tanulmányait befejezte. (Irma néni és Lilcsi ekkor még Janka Majorban laktak). Janival ellentétben - aki a Palavicini grófi birtokon, mint gyakornok alapos gyakorlati ismereteket szerzett és erős, határozott férfi lett, - Medveczky Károly más típus volt. Nem vette figyelembe nagybátyjai Károly és Lajos tanácsait, túlzottan költekezett, a tanult ismereteket a realitásoktól elszakadva akarta megvalósítani, de erre nem volt meg a fedezet. Ráadásul a gazdasági romlás és az első világháború mintha nem lett volna elég, a háború végén a szerb csapatok nyomultak be az Alföldre, bevonultak Janka Majorba is, és mindent elhordták magukkal, (pl. a hatalmas birka nyájat, mint kitudódott egyenesen a szerb király birtokára). Újra kellett eszközölni a befektetéseket. Mikor Tóth Károly 1928-ban egy villamosvasúti szerencsétlenség áldozata lett, kiderült, hogy a bérelt birtok komolyan el van adósodva. Az adósságok kifizetésére a Tóth birtok nagyobbik részét (Alsó Fehértót) is el kellett adni, ami a családnak óriási veszteséget és fájdalmat jelentett. Csak a Felső Fehértón lévő föld (kb. 65 hektár) és a halasi öreg ház maradtak meg a Tóth család számára. Ezután Irma néni, Gizi néni és Medveczky Károly beköltöztek Halasra az öreg házba, Lilcsi pedig Felső Fehértóra ment lakni azzal a céllal, hogy ott majd ő gazdálkodik. (Eddig ez a terület kiesett az érdeklődés középpontjából, az igák csak átmentek szántani stb., aztán visszatértek Alsó Fehértóra). Maradt még egy sokkal kisebb, Füzesen fekvő terület, Zseny örökség. Sem Felső Fehértón, sem Füzesen nem volt alkalmas lakóház amibe Lilcsi költözhetett volna, ezért Felső Fehértón építtetett magának egy kis nádtetős vályogházat, ugyanolyat mint a többi ottani parasztház. Azt aranyosan berendezte bútoraival. Minden évben kimcszelte, még a döngölt agyag padlót is. Detektoros rádióján hallgatta az operákat, a szép klasszikus zenét. Gyönyörű gyümölcsöst, virágoskertet, és egy szép szőlőskertet is létesített. Ez volt "a tanya". Lilcsi igazgatta ezt a kis birtokot. Gyakorlati érzéke nem volt - annál több volt az igyekezete. Munkásaival tolsztoji módra bánt. Ha sajátmagának nem is vett cipőt, nekik mindent megadott, amit csak tudott. A beteg alkalmazottait ugyanahhoz az orvoshoz vitte mint magánbeteget, aki a
