Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
182 Kállay-Tóth Eglantine Krisztina - Lukács Béla betegségébe. Férje elvesztését a fiatal feleség sem élte túl. Valószinűleg neki is volt már korábban egy fertőzése, ami ellen férje és Gizella lánya elvesztése után feladta a harcot. Kevés idővel Jani után ő is meghalt. Halason az "öreg temető" Tóth sírkertjében két derékbatört fehér márvány oszlop jelzi nyughelyüket. Gizella a kisebbik lányuk, egy évesen követte őket a sírba. Lenke, a kis "Lilcsi" apa, anya és testvérke nélkül maradt. Tóth János 3.-hoz az akkor már özvegy nagyapjához került az "öreg ház"- ba. Ott Irma néni vette szárnyai alá és nevelte a fia mellett az igen értelmes, okos gyermeket, így lett ő a család "szemefénye", akit mindenki kényeztetett. Úgy tudja a családi legenda, hogy ő kicsi korában "sosem járt a saját lábán", egyik családtag öléből a másik vette az ölébe. Gizi néni időnként elvitte magukhoz Újvidékre, ott Pörikével volt együtt. Ifjú lány korában gyakran ment fel Pestre is, hogy együtt legyen Kálmán bácsi és Vicus néni lányaival. Vicus néni Lilcsinek keresztanyja volt. Lajos és Károly, Lilcsinek két fiatal nagybátyja (a "bátyák") sokat foglalkoztak és játszottak Lilcsivel. Ők díszítették részére a karácsonyfát az öreg házban. Sok szeretetet kapott, de adott is élete folyamán mindazoknak, akik körülötte voltak. Tudott németül és volt mellette francia nevelőnő, kitől franciául is meg-tanult. Nevelőnője egy magasrangú francia tiszt lánya volt. Lilcsit 13 éves korában beíratták a budapesti Baár-Madas református lányiskolába, ahol ezután két évet járt. Itt végre hoszasabban fiatal lányok társaságában lehetett. Irma néni túlságosan engedékeny volt vele, mehetett az előírt kezdésnél később is az iskolába és év közben is hazament Halasra, ha úgy adódott. Mondták is az iskolatársnői hogy, "Tóth Lenkének minden extra". Lilcsi sosem beszélt a szüleiről. Azt mondta nem emlékszik rájuk, kicsi volt mikor meghaltak. Extrasága nem volt véletlen. A helyzete bizony nem volt könnyű. Egyfelől nagyon kényeztették — sőt túltáplálták, nehogy ő is tbc-t kapjon. De a rokonokkal igazi szülő-gyermek kapcsolat, nem alakulhatott ki; képességei szétszóródtak. Műveltsége, lelkesedése szélsőséges irányba sodorták. Romain Roland és Dosztojevszkij olvasása, a rendszertelen tanulás - főleg magántanulás, csak 2 év Baár-Madas gimnázium - nem adott stabil keretet szellemi életének. Károly és Lajos fiatal nagybátyjaival tudott igazán jól beszélgetni, de azok az ő ifjú évei alatt már nem laktak Halason. Bármilyen gyakori de rövidebb látogatásaik nem pótolták azt, amit állandó szellemi vezetés adhatott volna. Mikor Lajos gyermekei (János 5. és Eglantine- Krisztina) felnövőben voltak, ők nagyszerű társat találtak Lilcsiben olvasmányaik, élményeik 6. Ifi. Tóth János (1867-1899) okleveles mezőgazda, földbirtokos. TJM 21274
