Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
A nemes Tóth (Tooth) család 177 TERÉZ (1860-1861) ő volt a második gyermek, szamárhurutban halt meg. KÁLMÁN (1862-1923) harmadik gyermekként született. Fiatal, 22 éves mamája boldog volt első fiú gyermekével, Kálmán maradt mindig is a kedvenc gyermeke. Mikor Kálmán fiatalember korában hazalátogatott a katonai szolgálatból, vagy az egyetemről, az otthoniak annyira igyekeztek mindenben a kedvében járni, hogy ha este érkezett haza, édesanyja lámpással a kezükben küldte az alkalmazottakat, hogy a kedvenc szőlőfajtájából szedjenek neki. De kisebb testvérei is nagyon szerették. Katona idejében a huszároknál szolgált. Egy polgári család gyermekének a korabeli arisztokrata fiúkkal szolgálni kiváltság volt. Szülei megadták neki az anyagi lehetőséget, hogy ő is azoknak az életmódja szerint éljen. A jogvégzett Kálmán előbb Pesten jogászkodott, majd Halas város polgármestere volt 1891 januártól 1893 júliusig. 29 évesen feleségül vette az akkor 22 éves Szászy Vilmát (kit a családban mindenki Vicus néninek szólított). Szászy Vilma szép volt, tele bájjal és kedvességgel. Óriási esküvőjük volt (1881. július 18-án) Újvidéken (ma Növi Sad, Vajdaság, Szerbia). Nagyszámú meghívott jelenlétében Molnár Hugó református lelkész (Kálmán sógora, Tóth Gizella férje) eskette az ifjú párt. A házassági tanúik Szász Károly református püspök és Stúr Dániel evangélikus püspök voltak. (Szász Károly a család távoli rokona, műfordító, akadémikus; Stúr Dániel pedig Szászy Vilmának anyai nagyapja volt.). Kálmán és Vilma Halason kezdték közös életüket. 1893-ban Kálmán lemondott a halasi polgármesterségről, felköltöztek Pestre, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Első lányuk Sarolta már Budapesten született. Többszöri költözés után, végül a Vámház körút 7. sz. házban egy nagy lakást béreltek, itt volt Tóth Kálmán ügyvédi irodája is. Négy lányuk született: Sarolta, Irén, Ilona, Márta. Kálmán minden születés után ugyanolyan (humoros) szövegű táviratot küldhetett özvegy édesapjának Halasra: "papám, megint csak lány". A szülők boldogok voltak négy kivételesen aranyos lányukkal. Nagy ragaszkodás és megértés tartotta össze családjukat életük végéig. Érezhető volt ez a légkör amikor belépett az ember az otthonukba. Később a négy lány férjei is jól bekapcsolódtak a családba. Sarolta. "Sári" volt a legidősebb, aki fiatal korában gyakran volt Halason a Tóth rokonoknál. Jó barátságban volt az ott élő árva unokatestvérével Lilcsivel (Tóth Lenke), a korán elhunyt Tóth János 4. - Sárkány Lenke házaspár idősebbik lányával. Lilcsi árván ott maradt az "öreg ház"-ban nagyapjánál. Sárit és Lilcsit sok gyerekkori emlék kötötte össze, sok gyerekes csinta- lanságot követtek el együtt. Sári még jól ismerte Tóth János 3. nagyapját (nagyatyuskát). Sári vonzó természetű volt, tele élettel és humorral. Mindig kész volt másokon segíteni, nagyszerű háziasszony volt és művészi képességeiből adódóan szép pasztell és akvarell képeket festett még idős korában is. Sári az elegáns gentleman Hatfaludy Ferenchez, pénzügyi szakemberhez ment feleségül. Házasságukból született egyedüli gyermek az imádnivalóan édes Sarolta, akit csak "Iciké"-nek hívtunk a családban. Édesanyja, Sári néni 95 évet élt. 4. Dr. Tóth Kálmán (1862-1923) ügyvéd, Kiskunhalas város polgármestere 1891-1893 között. TJM 21263
