Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
A nemes Tóth (Tooth) család 175 verletétel előtti napok egyikén ő tájékoztatta Kossuth Lajos kormányzót Aradon arról, hogy az osztrák seregek megsegítésére odaérkezett orosz csapatok, a szomszédos falu, Vinga felől Aradhoz közelednek. (Vinga, Temes vármegyében járási székhely. Jelenleg Románia, román neve is Vinga.) Erről az eseményről az alábbi szöveget találjuk naplójában: "A végzet úgy akarta, hogy én voltam a legrosszabb hír vivője, de szent meggyőződésem szerént ezen gyors eljárásommal Kossuth megmentője. Ez hitem, e' hittel halok meg." Tóth János 3. tiszti kardját ma is őrzi Tóth Eglantine. Görgey Artur tábornok (főparancsnok) célszerűtlennek tartotta folytatni a harcot a sokszoros túlerőben levő cári orosz csapatok ellen, 1849 augusztus 13-ra Világosra rendelte csapatait fegyverletételre. A parancs vétele utáni órákról a Keve huszárezredbeli kapitány, Tóth János 3. így emlékezik: "Látva az óriási zűrzavart, legényeimet - azzal, hogy mindenki tudja merre van szülőföldje, 's alatta van lova - egész alkonyaikor szét bocsátottam. Azon éjszaka én is — az orosz táboron két helyen keresztül - elég küzdelmesen másnap este haza Halasra értem." Haza ért a szülői házba, özvegy édesanyjához. Tóth János 3. 1849 után mint a vidék tagosító mérnöke dolgozott, majd miután módja lett földet vásárolni a szüleitől öröklött mellé, feladta mérnöki munkáját, mint földbirtokos folytatta pályafutását. Fekete hajú és csodálatos kék szemű, szép ember volt. 31 éves korában eljegyezte 'Seny Krisztinát (később Zseny). Krisztina édesapja, - gazdag kb. 1500 hektárnyi föld birtokosa - nem örült e házassági tervnek. Nem találta a vőlegényt elég vagyonosnak és ráadásul kislánya még nagyon fiatal, 17 éves volt, a jövendő vő János, pedig már 31. Krisztina ragaszkodott döntéséhez, 1857-ben összeházasodtak. Kezdetben a Fő utcán (ma Szilády Áron u.) laktak a városközponthoz közeli Tóth házban (melyet édesapja építtetett és ami később a Szekér család tulajdonába került), majd átköltöztek az utódok szemében "öreg ház"-ként ismert Kossuth u. 29 alatti Zseny házba. Ez a ház a "Tóth rokonság szimbóluma" volt mindazoknak, akik ismerték a házat és lakóit. A házat államosították, majd az 1970-es években lebontották. Nagy ház volt, melyet kb. 1 hektárnyi kert vett körül. Volt mellette egy "kis ház" amelyben a személyzet lakott, (a 30-as években az asztalos Fleischl család), mellette mosókonyha, azon túl volt az istálló. A nagy ház volt több generáción át a család szeretett otthona, ahol Krisztina olyan nagyszerű feleség volt, ahol gyermekei felnőttek. Krisztinát a leánya Gizella eszes és szorgalmas asszonynak jellemezte. Kenyérsütésekkor ő is, a személyzettel egyidőben, hajnalban kelt és velük dolgozott. Krisztina férje Tóth János 3. igen jó családapa volt. Gyermekeit betegségükben ápolta. Egyszer például, mikor Lajos nevű kisfia (Tóth Eglantine édesapja) tüdőgyulladásban feküdt (ami akkoriban igen súlyos betegségnek számított), ő vigyázott rá egész éjszaka, míg a kisfiú láza nem csökkent. Tóth János 3. és 'Seny (Zseny) Krisztina utódai IRMA (sz.1858) volt első gyermekük. Kiváló nevelésben részesült, beszélt németül és franciául. Húgával Gizivel együtt Szegeden Keméndiné Privátiskolájának növendékei voltak, ahol mindent megtanultak, amit egy úrilánynak akkoriban tudnia kellett. Őket a 11 évvel később született iker-öccsei "néni"-nek szólították, a nagy korkülönbség miatt. Irma néni külső megjelenésében is, egészségére nézve is törékeny volt. Keskeny, finom volt az arca és "lady"-hez illő a modora. Sem konyhai, sem más háztartási munkát nem végzett, természetesnek tartotta, hogy az a személyzet feladata. Hímzéshez sem értett, de a napi eseményekről szeretett tájékozódni, rendszeresen olvasott újságot. Gyakorta látogatta barátnőit, társaságuk hölgy tagjait. Irma néni mindig tartózkodó volt, kivéve azt az időszakot, amikor jövendő férje, Medveczky Károly udvarolt neki, aki az elbeszélések szerint vonzó, melegszívű és igen barátságos ember volt. Csongrád
