Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Mészáros Kálmán: Sajóhernád vidéki hősi halottak Kiskunhalason. Adatok az 1703. október 5-i halasi ütközet kuruc veszteségeihez
142 Mészáros Kálmán A sebesült katona neve 2. táblázat. A sebesültekre vonatkozó adatok lakhelye a sebesülésére vonatkozó adat 19. Vérebélyi Péter23 Derekát lövés érte, nem tud lovagolni, lova sincs 20. Kovács Péter24 Ónod Megsebesült 27. Kovács János, Megyaszó, Petthő J ános zsoldosa Alsómegy aszó, napnyugati sor „Halasnál megh sebessétették, már megh gyógyulván, Harsányi Úrral25 van” 22. Ulics Kis Pál26 Köröm Fél lábát vesztette, s ezért „holtig való koldussá” lett Mindenekelőtt a sebesült katonák és az elesettek hozzátartozói által írt folyamodványokra gondolunk, melyek közül Esze Tamás 1955-ben, Bánkúti Imre pedig 2003-ban tett közzé néhányat. A Sajó-Hemád vidéki hajdútelepülésekről benyújtott instanciák nagy száma bizonyára azzal is összefügg, hogy nem csupán a kuruc állam vezetőjének pártfogását, de egyúttal saját földesuruk támogatását is várhatták a fejedelemtől. E forráscsoportból itt csupán a leginkább megrendítő instanciát emeljük ki, melyben Bonnár Györgyné László Anna sajószegedi özvegyasszony fordult Rákóczihoz: „A veőmött, Kováts István nevütt, Halasnál a rácz le vágta, kinek felesége, leányom, teherben maradván, a gyermek szüleiben az is meg hóit, három apró árva gyermeki reám, eöreg meg élemedett erőtelen eözvegyre marattanak” írta kérvényében, s mivel képtelen volt „nyomorult kicziny onoka árváit” eltartani, koldulólevelet kért a fejedelemtől, hogy „a keresztyének között ala- misnátt s illendő segítcségett kéregethessen”. Rákóczi nyolc köböl búzát utaltatott ki számára a kincstári birtokokról.27 A hasonlóan megható folyamodványok és az említett összeírások, illetve néhány más forrás adatait az alábbi táblázatban foglaltuk össze. A fenti adatok összegzéseként megállapíthatjuk, hogy immár nagy biztonsággal sikerült legalább név és származási hely szerint azonosítani a kiskunhalasi tömegsírban porladó 234 kuruc vitéz közül néhányat. Mindez a száraz tényeken túl kegyeleti szempontból is fontos lehet számunkra. A Rákóczi-szabadságharc korából eddig csupán a dolhai és a halasi ütközetben elesettek tömegsírjait tartotta számon az emlékezet, s legfeljebb még egy tucat templomi sírboltban vagy családi kriptában nyugvó, a korban vezető vagy kisebb-nagyobb szerepet játszó személyiség nyughelyét ismertük pontosan vagy olykor csak hozzávetőlegesen.28 Sajnos azonban a helytörténeti kutatások mégoly szép eredményei is nehezen mennek át a köztudatba. Elrettentő példaként a Magyar Honvéd 2000. augusztus 11-i számát idézhetnénk, melynek állítása szerint a halasi ütközet 1703. október 31-én zajlott le.29 A hibás dátum állítólag a „Kiskunhalas kegyeletes közönsége” által 1904-ben felállított emlékművön, Damkó József „Búsuló kuruc” szobrának talpazatán szerepel, ez azonban csak annyiban igaz, hogy ott a korábban elterjedt, időközben tévesnek bizonyult október 3-i dátum olvasható, s ez talán csak egy nyomdahiba folytán változott 31 -éré. Sokkal megdöbbentőbb azonban, amit ezek után olvashatunk az idézett cikkben: „A helytörténészek már kiderítették, hogy a kuruc sereg parancsnoka Rákóczi egyik alvezére, Ócskái László volt, aki a dél felé való előrenyomulás során elfoglalta Szolnok várát. Az viszont továbbra is rejtély, hogy ki volt Deák Ferenc.” Ocskay természetesen a Felvidéken hadakozott a tárgyalt időszakban, s miután nem „nyomult dél felé”, nem is foglalhatta el Szolnokot. A „Búsuló kuruc” talpazatán megörökített Deák Ferenc kuruc ezereskapi-
