Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Horváth Lajos: Kiskunhalas mezőváros adminisztrációja nyomában (1630-1693)
Kiskunhalas mezőváros adminisztrációja nyomában (1630-1693) 135 A XVII. század legvégén hagyományos kapcsolatuk helyreállt a nádorral, aki egyben mindig is a kunok és jászok főbírája volt. Feltételezhető, hogy jártak többször Esterházy Pál nádornál ott, ahol éppen tartózkodott. Halas földesura a XVI. század közepétől a Paksy család, amelynek tagjai a Királyi Magyarországra menekültek a török hódítás elől. A halasiak nyilván tartották velük a kapcsolatot a nyugati országrészben. A Paksy család férfi ágon 1665-re kihalt, Halas város leányágon öröklődött tovább. Ekkor igen szerteágazó kapcsolatrendszerre kényszerült a mezőváros. A Daróczy, a Nyakas, a szolnoki Jármy, a Barkóczy, a Becsky, a Krompachi Holló családok tagjai mind bejutottak Halas birtokába a XVII. század utolsó harmadában. Eredeti lakhelyük, székhelyük a fél országban szétszórtan található. Természetesen nemesi közbirtokosságot alkottak, melynek volt intézősége és Halasnak azzal kellett tartania a kapcsolatot. A halasi katolikusok, mint láttuk, 1630-ban a gyöngyösi plébánoshoz fordultak ügyükben. A gyöngyösi ferencesek bizonyos kiváltságot élveztek a török birodalomban, bejárhattak a területére. Halas mezőváros azonban az újratelepülés után református többségű hellyé vált. A város az alsó-dunamelléki református egyházkerülethez tartozott, azon belül a tolnai esperességhez, mely kiterjedt a Duna mindkét partjára.66 A református egyházközség kapcsolatai Baranyában, Tolnában, Kecskeméten, Debrecenben és Szegeden nyilván szorosak voltak. A baranyai kapcsolat az 1630-as évekbeli beköltözés után természetesen erős lehetett, hiszen a vér szerinti rokonokkal tartották az összeköttetést. Figyelemre méltó, hogy a török alóli felszabadítás után egy újabb „baranyai vérátömlesztésre” került sor az 1699. évi kamarai összeírás tanúsága szerint. Baranyából tehát kétszer kapott lakókat Halas mezővárosa.67 Az utóbbira pedig azért volt szükség, mert Petneházy, Petrőczy és Szőcs Thököly-féle kuruc ezereskapitányok csapataikkal átálltak a felszabadító császáriak oldalára és 1685 őszén elfoglalták Szolnokot és azt Heisler kezébe adták, akinek parancsnoksága alatt rohammal bevették Aradot. Ezekre a hónapokra vonatkozik a halasiak levele: „Midőn Hajszter generális urunk ónagysága Szolnok várát Isten csodájára megvette volna, a pogány ellenség is mindenfelől környülünk vala, kénszerittettünk mennünk Kecskemét városában, megmaradásunkat remény lettük ott jobban.” A halasiak tehát zömmel Kecskemétre menekültek, amikor a hadszíntér az Alföldön, a Tiszántúlon délre helyeződött. Kecskeméten volt bizonyosan Farkas Abrahám, Tegzes János, Mihály kovács, Kis István és Kaszap Mózes. A halasi menekültek közül még 1689-ben is 14 családfő tartózkodott ott, Nagykőrösön ugyanakkor egy családfő. Ez azt mutatja, hogy a visszatelepülés a környékről is több évet vett igénybe.68 Irodalom és rövidítés jegyzék Borosy = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711.1-V. Bp., 1983-1987. Borosy lg. = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazgatási iratok 1589-1740. I-III. Bp., 1998-2000. Borosy Közig. = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok 1618-1716.1—II. Bp., 2001-2002. Csánki = Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp., 1890-1913. Györffy = Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV. Bp., 1987-1998. Horváth 1995. = Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig. Bp., 1995. Horváth-Kovacsics = Horváth Lajos - Dr. Kovacsics József: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 15. Pest megye. Bp., 2000. Ivanics = Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Bp., 1994. Káldy-Nagy 1977. = Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp., 1977. Kiskunhalas története 1. = Kiskunhalas története 1. Szerk.: Ö. Kovács József, Szakái Aurél. Kiskunhalas, 2000. Kosáry = Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába I. Bp., 1970. Kozicz = Kozicz János: Kiskunhalas címertörténete. In Kiskunhalas története 1.
