Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Horváth Lajos: Kiskunhalas mezőváros adminisztrációja nyomában (1630-1693)
128 Horváth Lajos amikor „Halas városa a tatár miatt elpusztult... Ismeri a város akkori veszedelmét.”5 Ebben a korban a vallomástevők saját éveiket pontatlanul, sokszor 5-10 éves tévedésekkel adták meg. Azt állithatjuk tehát, hogy Halas városa az 1594-1599 közé eső tatárjárások során pusztult el. 2. Halas mezőváros újratelepülése A XVI. század utolsó évtizedében elpusztult Halas évtizedekig lakatlan volt, amivel nem állítjuk azt, hogy egy lélek sem élt a területén. Állításunk tartalma nem több és nem kevesebb, minthogy megszűnt Halas kommunitás lenni, nem volt városi önkormányzata, nem voltak egyházközségei (református, katolikus), nem volt iskolája stb. Farkas Gáspár, Paksy Lászlónak kb. 70 éves pataji jobbágya vallotta 1658-ban, hogy 4 évig lakott Halason, ott egy laposon a háború után kelt egy rekettyés és azután, hogy Halast megszállták a baranyai emberek, elnevezték Rekettye földnek. Tóth Pál, kb. 70 éves, Bátyán lakó jobbágy, aki korábban 3 évig lakott Halason, elmondta, hogy mióta a Baranyaságból kiszakadt emberek megszállották Halast, csak azóta nevezik a helyet Rekettyésnek. Tóth Máté, kb. 70 éves, Nagy Dávid kb. 60 éves, Tóth Gergely, kb. 50 éves, Bátyán lakó jobbágyok ugyanezen a tanúkihallgatáson vallották, hogy a háború után baranyai népek „megülték” Halast. Ezt az időpontot pedig a város történetében korszakhatárnak tartották.6 Tárnok István, Wesselényi Ferenc nádor jászberényi jobbágya, kb. 75 éves, 1659-ben vallotta, hogy Sár községből ülték meg Halast, az ő atyja, Tárnok László és Tárnok Balázs, Memye Tamás és Kulin András.7 A felsorolt vallomások alapján tehát valószínűnek látszik, hogy Halas mezőváros új népe, legalább nagyobb részben, Baranya megyéből érkezett egy Sár nevű faluból. Ebben a megyében Sári Árpád-kori település alkalmasnak látszik arra, hogy azonosítsuk a Halast megszállók eredeti lakóhelyével. Kissári, illetve Egyházassári volt a neve 1494-1499-ben. Korunkban Sári puszta Siklóstól délkeletre.8 További kérdés, hogy a Sáriból való elvándorlás, illetve a Halasra való betelepülés mikor ment végbe. Több tanú egybehangzó nyilatkozata szerint a háború után, ami nem jelenthet mást, mint az un. tizenötéves háború végét, az 1606. nov. 11 -én megkötött zsitvatoroki békét. Tapasztalatunk szerint azonban az Alföldön a visszatelepülés, a településrend részleges helyreállítása még évtizedeket is igénybe vehetett. Elterjedt a korábbi történeti irodalomban, hogy Halast 1626-ban szállták meg új lakói. A neves szerző később módosította a megszállás időpontját egy 1629-ben keletkezett Vadkertre vonatkozó és 213 tanú vallomását felsorakoztató forrásra hivatkozva, melyben egyetlen esetben sem emlitik Halasnak még a nevét sem. Eszerint Halas még puszta volt ekkor.9 A város újraéledésének döntő bizonyítékai a bíró és tanácsának megléte, a városi pecsét használata, jegyző tartása, papok megfogadása és tartása, a templom felújítása. Ha ezeket keressük, akkor valódi választ adhatunk egy település lakottságára vagy lakatlanságára. Keresztesi Máté, gyöngyösi plébános, a hódoltságban járt vizitáción, tapasztalatairól 1630. nov. 22-én írt levelet Pázmány Péter esztergomi érseknek. Ebben említi, hogy a halasiak küldöttség útján arra kérték, gondoskodjék számukra katolikus papról, mert különben a kálvinisták elfoglalják a templomot és prédikátort fognak szegődtetni bele. Keresztesi Máté feltételezhetően 1630 nyarán, ősz elején vizitált a hódoltságban.10 Leveléből kiviláglik, hogy Halas 1630 közepén már annyira lakott volt, hogy a katolikus és a kálvinista felekezet a szerveződés állapotában lehetett. Teljesen valószínű, hogy ennek az évnek a tavaszán szállták meg, mint az általában szokásban volt, hogy idejük legyen télire a házakat felépíteni, a megfelelő körülményeket megteremteni.
