Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Varga Sándor: Középkori temető Kisszállás határában. Kőhegyi Mihály ásatása Kisszállás-Templomdombon
114 Vaiga Sándor Az ásatás során szórványként előkerült leletek A Templomdomb K-i lejtőjének alján megnyitott 4><4 méteres szelvény K-i felében egy 201 cm széles, 157 cm mély árok foltja rajzolódott ki (1. ábra 2-3). A fekete színű betöltéséből, amely jól elkülönült a környező sárgás homoktól, 13-14. századra keltezhető, grafitos edény pereme (III. tábla 1; Ltsz.: 79.14.33.), valamint egy töredékes vaskés került elő. Kőhegyi Mihály véleménye szerint a feltárt árokrészlet a temetőárokhoz tartozott. Ennek azonban ellentmond, hogy az árok az 5. sírt vágta, valamint, hogy környékét számos kerámiatöredék borította. A kis területen végzett ásatás miatt az árok pontos funkciója nem határozható meg.10 A sírok közvetlen közeléből került elő 4 db koporsószeg (II. tábla 7-8, 10-11; Ltsz.: 79.14.41-43.). A Templomdombtól keletre és délre húzódó magasparton Árpád-kori és kora középkori edénytöredékek és kályhaszem darabok jelzik a település helyét. Az Árpád-korra datálható 'eletek között cserépbográcsból származó peremtöredék, fazekak oldal és fenékdarabjai fordulnak elő, míg a középkori kerámiát egy pohár alakú kályhaszem, illetve további kályhaszemhez tartozó töredékek képviselik (III. tábla 2-6, IV. tábla 1-3, V. tábla 1-4). Temetkezési szokások és a leletanyag értékelése A Kisszállás-Templomdombon előkerült 54 sír feltárása során megfigyelt jelenségekből a temetkezés rítusára, módjára vonatkozóan jelentős újabb megfigyeléseket nem tehetünk. A fekete, törmelékes talajban a sírfoltok nem rajzolódtak ki. A sírok mélysége -65 cm (9. sír) és -218 cm (29. sír) között váltakozott. A sírok irányítása többségében a templom tengelyének irányát követte. A halottakat kivétel nélkül háton fektetve, nyújtott lábakkal temették el. A karok leggyakrabban a test mellett nyújtva feküdtek (1,3,5,9,10,12,19,20,21,23,26,41,42,44,46, 48,49. sírok), de előfordult a mellen (45. sir), valamint a medencében egymásra helyezett (27, 51, 53, 54. sírok), illetve egy esetben (22. sír) a nyújtott és a medencére hajlított kombinációjaként fordult elő. Koporsóra utaló nyomokat nyolc esetben sikerült megfigyelni (9,20,22,23,44,45, 51,53. sirok). A 20,22. és a 45. sírokban a koporsódeszka szerves maradványai, míg a 9,23,44,51,53. sírokban a vasszegek és a vasalások elhelyezkedéséből következtethetünk a deszkakoporsó használatára. A temető korábbi fázisához tartozhatott a 9. sír, amelyben az elhunyt fejénél 2 db élére állított tégla volt.11 Fiatal lányok viseletéhez tartozó párta nem került elő a leletmentés során, viszont az ásató két esetben is (22,48. sír) megfigyelt a koponyán és közvetlen környékén szerves anyagtól származó barna és fehér elszineződést. Kőhegyi Mihály véleménye szerint a maradványok süvegtől származhattak. Pártaöv a 24,27 és 51. sírokból került elő. Az 51. sírban eltemetett nő medencéjében bronzból öntött övszorító pálca feküdt. Analógiái a legtöbb középkori temető leletanyagában megtalálható.12 A csatok funkcióját helyettesítő övmerevitőket a következőképpen használták: a textilből vagy bőrből kialakított pártaöv egyik végét a rúd középső részére erősítették, míg a szalag másik végének két szélére, két akasztógyűrűt erősítettek. Ezeket az akasztógyürüket az övmerevítő végein található bordák közé szorították (BÁLINT 1939,156-157.). A 27. sír öve (3. ábra) 2,1-2,5 cm széles bőröv volt, amelyre vékony, bronzlemezből préselt, 14-15. századi gótikus vereteket szegecseltek fel. Az összesen 11 veret méreteik és díszítésük alapján 3 típust képviselnek. Az első, egyben a legnagyobb, téglalap alakú veretet gótikus „i”-minusculák sora díszíti. Hasonló darabok kerültek elő Csengele-Bogárhátról (HORVÁTH 1978, 106, V t. 2, 15-16. ábra 24), valamint Mohács-Cselepatakról (Ifj. FEHÉR 1955,220, XXXIX t. 2a-c, LVI. t. 10). A második típusba az a 3 db rozetta alakú veret tartozik,
