Lehóczki György: Kiskunhalasi tűzoltóság 1904-2004 - Thorma János Múzeum könyvei 17. (Kiskunhalas, 2004)
Kiskunhalas város tűzvédelme 1882-ig
2 fenyőt, valamint a károk felmérése után 200 db téglát is adott a város.14 Emellett a város igen szép példát mutatott azzal, hogy nemcsak Halas város tüzkárosultjait segítette, hanem részt vett olyan akciókban is, melyek más városok tűzkárosultjainak megsegítésére irányultak, mint például 1811-ben a debreceni tűzkárosultaknak juttatott 608 forint. 1819-ben a kecskeméti tűzkárosultaknak 350 véka búzán kívül még 150 forintot, a pesti reformátusoknak csaknem 300 forintot adományozott. Amikor 1826-ban Nagykőrösön ezer ház leégett, 50 mérő búza és más gyűjtésből származó adomány ment Halasról segélyként. Pécel is leégett ugyanebben az évben templomostól. 60 forintot kapott a jótékony várostól, 8 évvel később a nagy karcagi tűzvész károsultjainak pedig 535 forintot küldött Halas városa. Ezen kívül számos esetben segítették a környező, vagy éppen távolabbi települések károsultjait.1' Az 1850-es évekből találkozunk olyan rendelkezésekkel is, hogy a tűzveszély miatt a tanyák végébe eperfákat kellett ültetni, ezeket szaporítani kellett, kivágni, eladni nem volt szabad. Ennek oka, hogy a nádason és avaron terjedő tűz ne tudja felgyújtani a tanyákat.16 A lakosság körében az ismétlődő tüzesetek miatt tűzi fecskendőkre indult gyűjtés 1855-ben, s a következő évben már a városházán kívül négy helyen volt fecskendő. 1857-ben a tanács elhatározta, hogy a városban lévő 25 nádas és 4 zsindelyes szárazmalmot kihelyezik külterületre.1 1876. május 5-én készült kimutatás alapján már 4 db szekérfecskendővel, 3 db lángcsapóval, 4 db csáklyával és 24 vödörrel gyarapodtak a város tűzoltó felszerelései.1“ A megdöbbentő tűzesetek lázas izgalomban tartották a lakosságot,15 mivel egymás után ismét több helyen gyújtogatás történt. Novák Róbert gyógyszerész háza leégett, Szekér Sándor postamester háza szintén, Makay kalaposmester, Thuróczy István városi aljegyző háza is a tűz martalékává lett. „A tűzesetek gyors egymásutánja, valamint az a körülmény, hogy az illető házak mind egymás közelében feküsznek, azon gyanúra adott okot, hogy itt rendszeres gyújtogatás folyik”, írta az akkori Halasi Újság. Ezek a megdöbbentő esetek előre vetítették, hogy sürgős intézkedések meghozatalára van szükség a város képviselő-testülete részéről. Ugyanakkor az alispán elnöki jegyzőkönyvben, mely Budapesten 1881. február 8-án kelt, utasította Vári Szabó Istvánt Halas város polgármesterét, hogy a legszükségesebb tűzoltó szereket a város azonnal szerezze meg és annak meglétéről jelentést írjon.20 Sajnos a tűz 1882. év május 18-án ismét borzalmas károkat okozott a Felsővárosban, ahol 5 ház égett le, írja a jegyzőkönyvben Gaál Gábor rendőrkapitány. Mivel a meglévő egyszerű tűzoltó eszközök kevésnek bizonyultak, valamint hiányoztak a képzett tűzoltók, mert akkor még nem beszélhettünk szervezett testületről, ezért a város vezetői állandóan keresték a fent írt eseményekre a megfelelő megoldást.21 12
