Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
az új házukba. 1961-ben belépett a Dózsa Szőlő és Gyümölcstermelő Szövetkezetbe, ahol vezetőségi tagnak választották meg. 1962-ben a Dózsa egyesült a Petőfi Szakszövetkezettel, majd 1967-ben beleolvadtak a Kinizsi Szakszövetkezetbe, végül a Kinizsi, az Új Elet és Béke Szakszövetkezetek egyesítésével megalakult a Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet. Az egyesült szövetkezetben is megválasztották vezetőségi és ellenőrzési bizottsági tagnak. A felsőbb szervek szemében ő az ellenzék, aki józan és higgadt gondolkodásával, megakadályozta, hogy a tönk szélére jutott öregcsertői termelőszövetkezet egyesüljön a Szőlőfürttel, ugyanakkor ellenezte a Faipari Vállalat megvételét is, de megakadályozni nem tudta. A Szakszövetkezet néhány év múlva tetemes ráfizetéssel adta el. 1985-től szövetkezeti nyugdí jas. 1991 -ben a Nagyközségi Tanács méltányolta sok évtizedes egyenes, következetes tevékenységét és a községi építési feladatok szervezésében (járda, pormentes út, vezetékes víz) végzett munkáját Díszpolgári címmel tüntette ki. Csóti Imre József Attila utca 14. A keceli házbirtokosok 1879. évi jegyzékében a 635. számú ház birtokosa Bóna József. A ház alig 5 méteres utcafronttal, hosszan nyúlik a telken, egybe építve a kamrával és istállóval. Az utcai oromzat desz- kázott volt, a tető nádas, amit az 1900-as évek elején cseréppel fedtek. Valószínű, hogy a déd- vagy ükszülők építették. 1965-ben az öreg házat lebontották, a használható anyagokat (cserép, tégla, kevés faanyag) az új épületbe beépítették. Banki (OTP) kölcsönnel egy modem, manzárd tetős, beton alapra kb. 130 m2-es családi házat építettek és az idők folyamán teljesen közmüvesítették; villannyal, vízzel, gázzal, fürdőszobával látták el. Az épületet egybeépítették a kamrával, pincével és külön garázzsal. A ház építője Csóti Imre és felesége Borbényi Magdolna. Csóti Imre 1930. november 24-én született Kecelen, édesapja Csóti Imre, aki 1932-ben meghalt. Édesanyja Bóna Erzsébet 1907. évi születésű, aki 1936-ban féijhez ment Csizovszki János vendéglőshöz (vendéglője a Thököly-Kis utca sarkán állt, később mozit rendeztek be benne). A kis Imrét a Bóna nagyszülők vették magukhoz. Elemi iskolában Szabó Gergely, Solymár József, Iván Ferenc, Zárai (Zupka) Miklós, az 5. osztályban Nagy Sándor, a 6.-ban Szittyavári (Szebedics) József tanította. 1942-ben a Horthy Miklós tehetségmentő mozgalom keretében ösztöndíjasként a ceglédi állami gimnáziumban tanult tovább, ahol két gimnáziumi osztályt kitűnő eredménnyel végzett el. 1944 őszén a háborús események miatt tanulmányait abba kellett hagynia, 1945-ben pedig ez az ösztöndíj már megszűnt. Fokozatosan az öregedő Bóna nagyapjától átvette a törpebirtok munkáinak egy részét. Idénymunkásként dolgozott a Terményforgalmi Vállalatnál. A tőzegbányában volt vasútépítő, szivattyús, de az Állami Borpincénél is vállalt mun44
