Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Zsámboki és Antóni, Orcsik családfa Antóni György- Minda Anna 1866-1927 1871-1927 Antóni György — — Antóni Mária 1893-1979 1914-1970 Rimái Gergelyné felesége — Antóni Anna Stenczel S-né Orcsik András ~ Fejes Erzsébet Benyiczki Rozália — Antóni József 1902-1954 1837-1920 1841-1906 1918-1998 — Antóni Julianna 1905-1979 6 Orcsik András ~ Haszilló Franciska Antóni Rozália testvér 1870-1933 1875-1954 Sendula Istvánná 9 Orcsik András ~ Freidinger Rozália Antóni János ~ Hegedűs Erzsébet testvér ' 892 1899-1970 1902-1967 1 1 1 Orcsik András Orcsik Erzsébet Orcsik Teréz Antóni János Zsámboki Mihály 1919-2002 1921-1997 1924- felesége férje 1921 1990 1 Minda Julianna Babenyec J. Antóni Teréz Zsámboki Mihály 1923-2003 1945.07.11 Kecel 1944.05.19. Kecel Babenyec Erzsébet 1941 Babenyec József 1947 1 Zsámboki Endre 1 Zsámboki Györgyi 1972 1970 férje Lehocki András 1969Lehocki Lili Lehocki Áron nyostól eltérő, nagy belső terekkel rendelkező, összkomfortos családi házba az 1990-es években költöztek be. Az épület mögött melléképület is található. Zsámboki Mihály 1944. májis 19-én született Kecelen. Édesapja Zsámboki Mihály, kinek ősei a Tisza-parti Magyarkanizsáról származtak, s akik 1912-ben a Windisch birtokból vásároltak 100 kismagyar hold földet a Kecelhez tartozó Polgárdin. Zsámboki Mihály a polgárdi tanyasi iskolában elvégezte a 8 általánost osztályt. 1972- ben érettségizett levelező tagozaton a kertészeti technikumban, majd belépett a Szőlőfürt Mezőgazdasági Szövetkezetbe, de családi gazdaságában továbbra is dolgozott. Felesége Antóni Teréz 1945. július 11 -én született Kecelen. Általános iskolába a soltvadkerti alsócsábori iskolában járt. A 2002-ben kiadott Csényei-Fenyves-Nádai: Csábori éledés című könyvben, életük kezdeti szakaszáról így ír: „Az általános iskola elvégzése után nem tanultam tovább, pedig kitűnővel végeztem. Férjemmel 1962-ben kötöttünk házasságot. Akkor voltam tizenhét éves, férjem egy évvel több. Minden belefért az életünkben: szórakozás, sok munka, hogy a tanyából otthont teremtsünk. Ezután született két gyermekünk, 1970-ben Endre fiunk és 1972-ben Gyöngyi lányunk. Közben férjem elvégezte a kertészeti technikumot, én is leérettségiztem. Ezek voltak utolsó éveink a tanyán. Azután szüleimmel közös fészket raktunk. Kecelen élünk. Több mint húsz éve ég a tanyákon a villany, csörög a telefon, de a petróleumlámpa pislogó fénye, a kemence melege kitörölhetetlen az életünkből. A természet tavaszi szépsége, a nyár hősége,, amelyben küszködtünk a termésért, az őszi falevélhullás, amikor a termésünket betakarítottuk, a csöndes téli esték, disznótoros családi összejövetelek szívünk legszebb emlékei. Csábor megszállottjai lettünk.” 277.
