Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Pertics-ház Szabadság tér 2. Polgárdi-puszta a 19. század második felében a Windisch-uradalom birtokában volt. A majdnem 5600 kát. hold nagyságú birtokot 1912-ben a szabadkai takarékbank felparcellázta és áruba bocsájtotta, túlnyomórészt bácskai telepeseknek, miskei és Duna-melléki kisbirtokosoknak. A bácskai Pertics család (Mihály és József) kb. 500 kát. holdat vásárolt meg a Felső majorral együtt, a nagyobb kastély kivételével. Az 1950-es évek közepén ez a terület már Imrehegy közigazgatási területén volt és Túlahomokon majornak hívták. Pertics Mihály fia, Márton, az 1930-as évek elején, a mai Szabadság tér 2. szám alatti öreg, nádtetős, vertfalú, keskeny házat - akkori 288. házszámút - megvásárolta Orcsik Andrástól és Sándortól (a jegyzőlakás szomszédságában), majd lebontatta és helyébe egy háromablakos, zárt kapualjas házat épített, de már ki az útra, a járda vonalára. Pertics Márton az 1926-1940. közötti években, a virilisek (a legtöbb adót fizető 20 keceli lakos) között szerepelt, így a község vezetésében is részt vett. Az 1960-as évek elején a házat a földmüvesszövetkezet vette meg és átépítés után itt rendezte be a székházát. Sok éven át innen irányította Kecel és Vidéke Földmüvesszövetkezet kiterjedt bolthálózatát, felvásárló telepeit. Az évek során kinőtte ezt az irodaházat és ennek szomszédságába, az út vonalánál jóval beljebb, egy lapostetejü, földszintes, központi folyosós irodaházat épített. Az 1990-es évek elején Haszilló Ferenc tanár-zongoramüvész vásárolta meg és itt rendezte be a Schwarzenbrücken sörözőjét, mellette üzemeltette Kecel első kis kapacitású házi sörfőzdéjét. Mivel a kecelieknek ez a német típusú sör nem ízlett, gazdaságtalanná vált, eladta a berendezést. Most játékautomatákat bérel és üzemeltet itt. Piac tértől a vásárcsarnokig A 19. században a nagyobb településeken az árucsere szinte kizárólagos színhelye a piacok és a vásárok voltak. A mező- gazdasági termeléssel foglalkozó népesség - Kecel lakosságára ez volt jellemző - a piacok és a vásárokon értékesítette terményeit és itt szerezte be a szükséges iparcikkeit. Kecel község 1860-ban kapta meg a hetipiac tartási jogát, csütörtöki napra, 1869-ben az országos vásártartási jogát. 1884- ben a község elöljárósága folyamodott a harmadik vásártartás jogáért, amit meg is kapott. A keceli piaci körzet kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a község határa többféle adottságú megművelhető területtel rendelkezett. Ezért mindig lehetősége nyílt arra, hogy határában sok és különféle terméket állítson elő. A hagyományos növényi kultúrák mellett (búza, kukorica, burgonya) a homoki szőlőtelepítés, majd a gyümölcstermelés is jelentőséget kapott. A piac jelentőségét a tanyás gazdálkodás is fon192
