Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
átvette a megörökölt takarmányboltot, melyet tovább gyarapitott és még két másik boltot is nyitott. 1996-ban ment nyugdíjba. 2002-ben a boltokat átadta fiának. Jelenleg az Ajkai Üveggyár és a Hollóházi Porcelángyár nívós és ízléses termékeit és porcelánjait forgalmazza. Üzletével és árukészletével ízlést teremt és fejleszt. Giccset nem tart üzletében. Nánai István Császártöltési út 20. A Keceli házbirtokosok jegyzéke szerint 1879-ben ezen a telken Palásti András szárazmalma állt, 573. házszámmal. Nánai István 1971-ben vásárolta meg a telket, 1973-ban kezdett hozzá az építkezéshez és 1974-ben be is költöztek. A ház a járdavonaltól kissé beljebb épült, kb. 8x8 méteres alapterülettel, két szinten. A földszinten, az utcai oldalon a műterem, mellette az előtér-fogadótér, mögötte a fotólabor és a sötétkamra, mellette az emeletre vivő lépcsőház, oldalt a garázs található. Az emeleten három lakószoba, konyha, fürdőszoba van. A főépület mögött melléképület áll. A tulajdonosok Nánai István és felesége Bihari Magdolna, mindketten fényképészek. Nánai István élettörténete szorosan összefügg a fotográfusi hivatás minden szépségével és nehézségével. Ő a megfoghatatlan pillanatok megőrzője, a keceli nemzedékek megörökítője. 1930. március 3-án született a Pest megyei Gyomron, fényképész családban. Édesapja Nánai István, édesanyja Gondos Ilona. Apai nagyapja kőműves mester volt Szabadkán, aki a városháza építésében is részt vett. 1914-ben, mint gyömrői lakos vonult be katonának. Édesapja az 1920-as évek második felében fényképész mestervizsgát tett és betársult sógora fényképész műtermébe. 1945-ben önálló üzletet nyitott Monoron, ahová a család is követte; együtt dolgozott apa és fia. Nánai István kora gyermekkorában kezdett el fényképezni, édesapjánál tanult és szerzett képesítést. 1951 -ben Monoron is megalakult a kisipari szövetkezet. Ezután néhány munkásév következett, elmélyülés a szakmában, de nem kielégítő keresettel, legalábbis nem annyi, hogy családalapításra gondolhatott volna. A fiatal, merstervizsgát tett fényképész többre vágyott, önálló műteremre és önálló életre. 1955-ben megnősült, feleségül vette a budapesti születésű Bihari Magdolnát. Egy katona barátjától hallotta, hogy Kecelen több ezer katona táborozik, a község is tízezer lakosú, ugyanakkor egy öreg fényképész asszony (Szigethy néni) igyekszik az igényeket kielégíteni a napfény világította műtermével, öreg lemezes fényképező készülékével. 1955 novemberében (a fiatalságra jellemző tettrekészséggel, optimizmussal) pénzzé tették ingóságaikat, motorkerékpárjukat. Kecelre költöztek, magukkal hozva egy műtermi fényképezőgépet, egy kis amatőr Zorkij fényképezőgépet, másológépet és sötétkamra felszerelést. Bár az iparengedélyt Árvái István tanácselnök segítségével eléggé hamar megkapták, az indulás kezdetben nagyon nehéz volt. A Liget utca táján kaptak egy kis 174
