Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Mezei és Faragó családfa Mezei György Szegvár, vasutas i-----------Mezei István Szentes, mozdonyvezető Bárány Mária Szegvár Mezei Lajos 1918. Lökösháza + 1992. Faragó Izabella Szegvár Mezei Lajos + 1949 Mezei Izabella 1952 Kecel pályamester férje Vén Imre kiskunhalasi pályamester ----------------1----------, Vén Izabella 1972 Kiskunhalas tanárnő Vén Imre 1979 Kiskunhalas egyetemi hallgató Mezei Györgyi 1958 Kecel óvónő férje Bakos István MÁV állomásőnök Bakos István Bakos Györgyi 1980 1982 1923. szeptember 27-én. 1949-ben elsőszülött Lajos nevű gyermekük alig pár napot élt. 1952-ben Izabella és 1958-ban Györgyike lányuk született. A Kiskőrös-Kalocsa szárnyvonal kisteherbírású sínéivel, salak ágyazatával nem képes fogadni a fővonal nehéz mozdonyait, vagonait. A pályafenntartás számára a karbantartás, a gyakori síntörések sok munkát adtak. A pályamester az évek során létrehozott egy jól begyakorolt, megbízható pályafenntartási csapatot kb. 30-40 emberből - , akikkel nemcsak a saját, hanem a fővonal karbantartását is végezte. 1960-ban műszaki vizsgát tett a budapesti pályafenntartási technikumban és a MÁV rangsorába aranygalléros műszaki felügyelőnek léptették elő. Bár az anyagi elismerés nem követte a felelő- sebb munkát, Mezei Lajos a vasutat szerető, műszaki ember - zokszó nélkül dolgozott tovább. 1967-68-ban az ő irányításával végeték a Kiskőrös-Kalocsa mellékvonal pályájának teljes felújítását: ágyazat csere után talpfákat cseréltek, nagyobb teherbírású síneket fektettek. Ezután már Kiskőrös felöl bejártak a 424-es hatalmas mozdonyok, vontatva a nehéz teher- és katonai szerelvényeket. Csapatával részt vett a Kun- szentmiklós-Kelebia vonal villamosításban és a Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza vonal elsőrangúsításában és villamosításában. Megbízható és kiváló munkáját Kiváló Vasutas, kétszeres Kiváló dolgozó, kétszeres Sztahanovista kitüntetéssel és a Munka érdemrend bronz fokozatával ismerték el. 1979-ben a keceli vasútállomáson lévő szűk, komfort nélküli szolgálati lakásukból beköltöztek a Dózsa György úti saját házukba. 1980-ban nyugdíjba vonult. Még 10 éven át - nyugdíjas korában - a közelben lévő iparvágányok műszaki felügyeletét látta el. A kiváló, érdemrendes vasutas 1992. novemberben, 74 éves korában, örökre itthagyta kedvenc sínéit. Végakarata szerint a szegvári öreg temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége Faragó Izabella a polgári iskoláit befejezve szakmát tanult, női szabó mestervizsgát tett. Több mint tíz évig a családjának élt, 1961-ben a keceli Béke Szakszövetkezetben adminisztrátor, 1963-tól az ÁFÉSZ-nél statisztikus, majd 1965- től az egyesült keceli szakszövetkezetnél dolgozott 1980-ig, nyugdíjba meneteléig. 168
