Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
jelent meg. A Bács-Kiskun megye múltjából című évkönyvben (17/2001.) Érsekcsanád református és katolikus szülötteinek adattára 1760-1945 címen közölt értékes összeállítást. Izraelita hitközség és zsinagóga Szabadság tér 20. 1867. XVII. törvénycikk: az izraeliták egyenjogúságáról a polgári és politikai jogok tekintetében: l.§ Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2.§ Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik. (A köznyelv emancipációnak nevezte ezt a folyamatot.)2 Az emancipációs törvény kihirdetése után az izraelita vallás elismert, illetve bevett felekezetté vált. A megtartott zsidó kongresszus után, 1868-ban megalakult a Keceli kis zsidó hitközség. 1871. évtől, mint autonóm ortodox izraeli hitközség működött, bár külön rabbit nem tudtak eltartani, így mint orthodox hitközség a kiskőrösi rabbiátus anyakönyvi kerületéhez tartoztak, hozzájárulván a kerületi főrabbi fizetéséhez és hivatalának fenntartásához. E hozzájárulás összegének megállapítása időről időre sok vitára adott okot a két hitközség között3. 1874-ben az izraelita vallásúak száma 99, ez kb. 20-25 családot jelenthetett, mégis elhatározták, hogy templomot építenek. Már 1864-ben megvásároltak egy nádfedeles zsellérházat a főtéren, a volt Botka-ház és a Komóczi-kert szomszédságában. Ez a vásárlás nagyon igénybe vette a még kisszámú zsidó család pénztárcáját, de mert élet- szükséglet volt a hitközségi életre törekvő izraeliták számára, magukra vállalták a keresetük, vagyonuk arányában szétosztott terheket. Ebben a kis házban jöttek össze imádkozni és itt lakott a kántor-metsző is, aki egyben előimádkozó is volt és a gyermekeket is tanította héber szövegek olvasására. A szükséges több mint 60.000 db nagyméretű téglát a község déli részén, a Kenderföldön 1874-ben kezdték égettetni. Tető alá 1876-ban került az imaház. Majd néhány évi pihenő után újra neki kezdtek az ajtók, ablakok, a belső berendezések, női karzat készíttetéséhez. Annak ellenére, hogy a hitközség tagjainak többsége nem volt túlzottan vallásos, templomukat ortodox módra rendezték be, az almemort középre helyezték. 1882-ben avatták fel templomukat. Utána még több évig tartott, amíg kegyszerekkel és más felszerelési tárgyakkal el tudták látni imaházukat. A tórákat ekkor a hitközség egyes tagj ai kölcsönözték a templomnak. Az építési költségeket főleg a templomi ülések (ülés-párok) örök áron való eladásából (örökülések) fedezték, de bankkölcsönt is kénytelenek voltak felvenni, aminek terheit évtizedekig nyögték. Az örökülések ára fekvésük szerint különbözött, minél közelebb volt a frigyszekrényhez annál drágább volt, de bárhol is voltak, komoly értéket képviseltek és örökség tárgyát képezték. 103 FOTÓ: NÁNA1
