Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
1822-ben bevezették a német nyelv oktatását, napi egy órában. A professzor segítőinek, a correctoroknak vizsgát kellett tenniük német grammatikából. A taníttatás költségeit az egyház vállalta.76 A középfokú iskola vezetését 1806-tól professzorokra bízták. Ők amellett, hogy vezették az iskolát, az egyik csoportot tanították is. 1848-ig a professzori munkakört betöltők lelkészek voltak. Fő feladatuk az iskola vezetése volt, csak ritkán kötelezték őket egyéb egyházi szolgálatra. Számukra külön lakóház épült. A gimnázium épületével szemben állt a professzori ház. Jövedelmük lényegesen magasabb volt a többi tanítóénál. Báthki Károly tanítót 1842-ben alkalmazták a kisebb lányok osztályában. Fizetésül 150 forintot, őrlésre 8 forintot, 40 véka búzát, 2 öl puha tűzifát kapott évente. Ezen felül elfogadhatott mindent a szülőktől, amit azok önként adtak. Lakást is kapott, melyben 2 szoba, konyha és kamra volt.77 Az 1836-ban professzornak megválasztott Kovács Pál tiszteletes évente 500 forintot, 60 véka búzát kapott, és Balotán, vagy más földeken 10 hold területet, vagy a sziget használatát. Fűtéshez „igazi hat ökrü szekér szalma” és 3 öl puhafa volt az évi járandósága. A professzori házban szállást is kapott, melyben 2 lakószoba, konyha, kamra és pince, az épület végében ólak és istálló volt.78 A középfokú iskolába történő felvételnek fontos feltétele volt, hogy a tanulmányokat előkészítő évfolyamokat a gyermek elvégezze. Ez Flalason két évfolyamot (sexták, septimák, vagy korábban ábécések, olvasók) jelentett. 1822-ben az előképzést három évfolyamra emelték. A tanulmányokban már jelentős helyet kapott az alapismereteken kívül a latin nyelv is. A felvétel a négy, majd a hat évfolyamos középfokú intézménybe ünnepélyes formában történt. Az iíjú jelentkezett a rektornál (1806-tól professzornál), aki meggyőződött arról, hogy a felvételi követelményeknek megfelel-e a jelölt. A felvételt kérő átolvasta az iskola törvényeit, kijelentette, hogy azokat tudomásul vette, magára nézve kötelezőnek tekinti. Ünnepélyesen kezet fogott a rektorral és az egyház képviselőivel, és nevét saját kezűleg beírta az iskola matrikulájába. Az aláíró, a subscribens ezzel vált diákká, az iskola polgárává. A halasi iskola matrikulájába írtakat 1760-tól tudjuk nyomon követni. Ennek latin nyelvű bevezetője: „Series Studiosorum qui in Schola Reformatorum Halasiensi ab anno 1760 studia humanioradocti Legibus Scholasticus subscripterunt” (Tanulók névsora, akik 1760-tól a Halasi Reformátusok Iskolájában a humán tanulmányokat elkezdik, az iskola törvényeit aláírják.) A subscribálás fennmaradt 1830-ig. Ezen ideig tehát a tanuló maga írja be nevét a matrikulába. Ezt követően rubrikázott beírókönyvet alkalmaztak a középfokú iskolába jelentkező és felvett diák nyilvántartására. Ez lehetővé tette, hogy a tanuló vallását, életkorát, apja foglalkozását, lakhelyét és nemzetiségét is feljegyezzék.79 Subscribált és beírt tanulók 1760 - 1853 (A foglalkozás megjelölése természetesen a szülőre vonatkozik. Sütő József megjegyzéseit dőlt betűkkel jeleztük.) 30
