Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

személyes meggyőződése alapján javasolja megválasztani rendes tanárnak. 1924. június 27-én kötött házasságot Farkas Emíliával. Három gyermekük közül az első, Emília három hónapos korában meghalt. Márton fiuk 1927-ben, leányuk Ágnes 1929-ben született. 1929-ben bevezették a fizikai gyakorlatokat, ennek tanítását felvállalta. A szakszerű tanításhoz a szükséges eszközöket a fenntartó megvásárolta. Az 1947-48. tanév végén ment el Halasról. Ezt követően Celldömölkön tanított. 1957-ben nyugdíjazták. Pécsen temették el. Celldömölki lakóházán (Sági út 10.) emléktáblát avattak tiszteletésre 1995-ben. Forrás: Gimnáziumi Értesítő 1919-1920, Gimnázium iratai 122/1925-26,144/1923-24,148/1942.

KaracsTeréz (Bp., 1808.áp. 18.- Békés, 1892) A magyar nőnevelés korai szakaszának kiemelkedő egyénisége, pedagógusa. Teleki Blanka köréhez tartozik. Édesapja Karacs Ferenc lelkész végzettségű rézmetsző. Házuk valóságos irodalmi szalon, írók, művészek kedvelt találkozóhelye. Katona József is lakott náluk. Karacs Teréz édesapja 1838-ban, édesanyja 1845-ben meghalt. Halálukkal az addigi ideális körülmények megszűntek, s Karacs Teréz- nek gondoskodnia kellett magáról. 1822-től cikkei jelentek meg pesti és vidéki lapokban a nevelés fontosságáról. Mint magánnevelő kezdte pályafutását Pesten. Ezt a munkát 1840-ben Máramarosszi- geten folytatta. 1845-ben Teleki Blanka hívta az általa létrehozott nőnevelő intézetbe, de ő nem élt a felkínált lehetőséggel. Miskolcon vállalt munkát, és létrehozta ott a református egyház országos hírűvé vált leányiskoláját. Ennek az intézménynek volt az igazgatója 1846 - 59 között. Miskolci évei alatt készített tantervében, tanrendjében kiemelt szerepet adott a magyar nyelvnek, a stílusnak és az irodalomnak. Nevelési elképzeléseit, az oktatás tartalmát rögzítő tantervét Kiskunhalason a református egyház által létrehozott Felsőbb Leányiskola (Protestáns Nőnevelde) is alkalmazta, s ez a halasi intézményt a magyarországi nőnevelés történetének előkelő helyére emeli. Az ő elgondolásai alapján szervezik meg, építik ki 1872-ben Karacs Teréz nővérének lányai a „Hoffer kisasszonyok”, Teréz és Mária az iskolát olyan színvonalon, hogy a gimnáziumnak mintegy testvérintézményévé vált. Karacs Teréz halasi működéséről (1877-1885) visszaemlékezésében így írt: „1877. május 2-án Halasra tettem át lakásomat. Mária nővérem két leánya nevelőnő a helvét hitvallású egyház felsőbb leányiskolájában. Hoffer Mária és Hoffer Teréz közelében akartam elindulni a leghosszabb útra. Ok nén- jüknek szerető rokonai, öreg napjaimnak örömei és gyengéd ápolói. Az ő növendékeinek, a csinos halasi leánykáknak oktatása egyik öröme lett hanyatló korom napjainak. A magyar nyelv és irodalom tanulmányára oktatgattam őket heti négy órácskán át. A magyar nyelvre, melynek küzdelmét, elnyo- mattatását, diadalát és terjedését osztályrészemül jutott átélnem hosszú életemben.” Emlékét utca őrzi. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002.192.

Karsay Sándor Kistengelicen született 1911- ben. Édesapja tanító, édesanyja óvónő volt. Mindketten református oktatási intézményben tanítottak. 6 éves korában elveszítette szüleit, árvaként a rokon békésszentandrási kovácsmester, Karsay Mihály családjába került. Még középiskolás korában is keményen dolgoznia kellett, nehéz fizikai munkát végzett a kovácsműhelyben. Érettségi után Sárospatakon tanult. Elvégezte a teológiát, majd pedig magyarnémet szakon középiskolai tanári diplomát is szerzett Debrecenben. Néhány éven át segédlelkészként dolgozott, majd a tanári állást választotta és több városban is tanított helyettes tanárként. 1941^12. tanévben Újvidéken, az ottani magyar állami gimnáziumban dolgozott. 1942 szeptemberében pályázat útján került Kiskunhalasra a Szilády Áron Református Gimnáziumba. A magyar nyelv és irodalom, illetve a német nyelv tanítása mellett az internátusbán nevelőtanárként is dolgozott. Kemény, határozott jellem volt. Tanárként tisztességes munkát várt el és követelt meg tanítványaitól. Talán ezért a tulajdonságáért - nem gúnynévként, inkább elismerésként - ragasztották rá a „Bivaly” nevet, melyet ő maga is pozitív jelzőként értékelt és tudomásul is vett. 1945 nyarán kötött házasságot Szabó Rózsa polgári iskolai, később gimnáziumi tanárnővel. Házasságukból két gyermekük született. Mindkét gyermekük a Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett 1964, illetve 1966-ban. Ezt követően „mert az egykori pataki teológus, öregdiák szíve visszavágyott az ősi légkörbe”, Sátoraljaújhelyen kaptak állást és ott tanítottak feleségével együtt nyugdíjazásukig. 1973-ban halt meg. For-