Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
A KISKUNHALASI REFORMÁTUS EGYHÁZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEI 1993-2003 Újból egyházi tulajdonban Kiskunhalas város lakossága mindig büszke volt jó hírű gimnáziumára. Az intézmény a 19. század utolsó harmadától kezdődően országos összehasonlításban is szép eredményeket mutatott fel, igazolva a tanárok és az itt tanuló diákok tehetségét és szorgalmát. Az államosítás után is szívesen választották ezt az iskolát nemcsak a város területén lakók, de a mintegy 50 kilométeres körzetében élők is. Nyilván - részben érthetően is - ez is szerepet játszott abban az egyes körökben tapasztalt ellenállásban és ellenérzésben, amit az váltott ki, hogy a református egyház - élve a törvények által is biztosított lehetőségekkel - bejelentette igényét volt épületeire és volt gimnáziumára. A rendszerváltás után folytatni kívánta az 1948-ban az államosítással megszakadt folyamatot. Voltak, kik ebben a törekvésben a sötét középkor visszatérését látták. Mások az oktatás terén meglévő monopolizált helyzetüket féltették. Akadtak olyanok is, kik az „ideológiailag semleges” iskola téves jelszavát hangoztatva próbáltak gáncsot vetni a törekvésnek, s mindent megtettek, hogy a közvélemény előtt befeketítsék a református egyház szándékát és törekvéseit, egyházi iskola ú jraindítási elképzeléseit. A sok esetben hamis és igaztalan vádak esetenként az indulatokat is felkorbácsolták, s mindez megosztotta a közvéleményt is. Nagy István református lelkész már 1991-től fogva határozottan képviselte egyháza érdekeit, s ha kellett, mereven is elutasított ezzel szembenálló törekvéseket. Az önkormányzat képviselőinek nagyobb része viszont határozott volt a tekintetben, hogy a városnak legyen önkormányzati gimnáziuma. Nagy István új munkakörbe kerülését követően Bödecs Pál lelkész 1992 őszétől vezette a református egyház részéről a tárgyalásokat az egyházi gimnázium újraindításának ügyében. Az álláspontok megmerevedtek. Az önkormányzat tagjainak többsége nem tudott és nem is akart egyetérteni azzal, hogy csak egyházi gimnáziuma legyen a városnak. A református egyház nem ellenezte azt, hogy egy másik gimnázium is induljon, de ennek alapítását egyértelműen önkormányzati feladatnak tekintette. 1993 márciusában a református egyház visszakapta az épületek tulajdonjogát. Ekkor már csak néhány hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy 1993 szeptemberében megnyithassa kapuit az egykori egyházi gimnázium. Az eseményeket felgyorsította az, hogy az egyházkerület püspöke, dr. Hegedűs Lóránt - aki mindvégig figyelemmel kísérte a történéseket, az indulatoktól sem mentes 233
