Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
169. Érettségizők és tanáraik 1957-ben őszén öt első osztályt indítottak, de egy év múlva összevonások révén visszatértek a négy párhuzamos osztályban történő tanításra. A fejlesztésekkel együtt 1968-ig teljessé vált a koedukáció, minden osztályban helyet kaptak fiúk és leányok egyaránt. A 16 tanulócsoport elhelyezése szinte megoldhatatlan problémát jelentett az eredetileg csak 8 osztály fogadására emelt épületben. Egyre sürgetőbbé vált a tantermek számának növelése. Katanics Sándor igazgatónak sikerült elérnie, hogy a gimnáziumot új épületszámnyal bővítsék. Ez 1964 nyarán készült el. Az új szárnyépület - bár stílusában, külső megjelenésében nem hasonlított a régi épülethez, s megbontotta az iskola építészeti egységét - szervesen kapcsolódott az 1892-ben emelt főépülethez. A bővítéssel hat tanteremhez és szertárakhoz jutott a gimnázium. Ez maga után vonta az iskola udvarának szükségszerű átalakítását is. Meg kellett szüntetni az atlétikai és futópályákat. Ezzel párhuzamosan a gimnáziumban korábban elsődlegességet kapott atlétika és torna oktatása is némileg háttérbe szorult. Új sportágként a kézilabda került előtérbe és szerzett egyre nagyobb népszerűséget a tanulók körében Horváth István és Paczolay Gyuláné lelkes munkája eredményeként. A megépített kézilabda pályák a „Szilády kupa” országos, majd pedig nemzetközi versenyek színterévé váltak. Lényegében ezzel Kiskunhalas női és férfi kézilabda sportjának is letették az alapjait. A tanulmányi munka terén is jelentős változások következtek be. 1960 szeptemberétől áttértek az 5 + 1 -es oktatási formára. Ezzel bekerült a gimnázium tantervébe a politechnikai képzés, melynek keretében a hét egy napján gyakorlati jellegű oktatáson 222
