Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
szerekkel és eljárásokkal. Az egyes osztályokban tanító praeceptorok és professzorok az anyaintézetből jöttek, annak tanulóiként annak szellemiségét is terjesztették. Mindez megkönnyítette az átlépést, illetve a tanulmányok folytatását más intézményekben. A 4-5-Ó-7 évfolyamos középfokú iskolák alá szükségszerűen kiépítették a 2 vagy 3 éves - később négy évfolyamos - alapfokot, mely egyértelműen a magasabb iskolafokba lépés előkészítését szolgálta. Ez semmiképpen sem azonosítható a „trivális”, közönséges, később elemi iskolának nevezett képzési formával. Halason is egyértelműen kimutatható, hogy a 18. század elejéig csak középfokú előkészítés céljait szolgálta az alapképzés, illetve, hogy az elkülönül a közönséges iskoláztatástól. A 16. és 17. század fordulóján 165 latin vagy deák iskola működött hazánkban. Ebből 134 a református egyház kezén volt és kollégiumi rendszerben működött. Nagyobb részük a Hódoltság területén létesült, de a Partiumban és Erdélyben is jelentős volt a számuk, jelezve, hogy a reformátusoknak fontos volt az iskola, azt az egyház veteményeskertjének tartották. A halasi középfokú intézmény léte mellett szól az is, hogy szinte országosan is egyedülálló módon a 18. század elején megszervezték a lányok oktatását is. Ha nem lett volna a fiúk iskolája deák, azaz latin iskola, akkor a fiúk és a leányok oktatását nem különítették volna el olyan mereven (tanterv, tananyag), mint ahogyan azt tették. Fontos bizonyíték a középfokú iskola 17. századi létére, partikulakénti működésére, a debreceni akadémikusok anyakönyve, melyben az ide kiküldött akadémikus rektorok nevei szerepelnek, és ez összevág a református egyház legrégebbi számadási könyvének, az úgynevezett „öreg rationariumnak” az adataival. Sütő Józsefnek módjában állt ezeket a dokumentumokat tanulmányozni, s munkája összegzését a gimnázium 1937-38. évi értesítőjébenközzétenni. Polgár Mihály, az 1836-ban megjelent „Egyházi almanach” címmel kiadott tanulmányaiban megjelent az 1935-36. Évkönyvben is írja: ” Úgy látszik, hogy ez az oskola akkor kezdett felemelkedni, mikor a veresmarti és más baranyai oskolák leszál- lottak. Hogy itt is voltak a régebbi időkben Tógátus Deákok, bizonyítja a Kecskeméti Tractus jegyzőkönyve. Ugyan-abban fel vannak jegyezve a Halasi Oskola Rectorai 1692-től fogva. Az iskolát egész fennállása idején 1664 és 1948 között mindenkor jellemezte a puritán demokratikus és türelmes, vallási tolerancián alapuló kálvinista szellemiség. Mindig alapvető céljának tekintette a gimnázium fenntartó testületé, tanári kara ennek a szellemiségnek a megőrzését, továbbadását. A teljes ember nevelését tekintették célnak, melyben jelentős teret kapott a lelki nevelés is, kiemelve emberi lényegünket, hogy lélektől ember az ember. A nyitottság, a befogadó jelleg mindig jellemezte a gimnáziumot. Illusztrálja ezt a subscribáltak névsora, adatsora, melyből kiolvasható, hogy nemzetiségi, vallási téren és lakóhely szerint az intézmény már a kezdeti időkben sem tett különbséget tanuló és tanuló között. A tanulók vallási és szociális összetételének bemutatásával - statisztikai adatokkal is alátámasztva - kívántam láttatni azt, amit Sütő József így fogalmazott meg: 12
