Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
kontúrokat, a színfoltokat sikerült tömör egységben tartania és élesen elkülönítenie egymástól, mi által szőnyegszerű dekorativitást hozott létre az egész felületen. A választott temperafesték alkalmasnak bizonyult ama „átlátszó, könnyű és mégis teljes" színhatás elérésére, melyet annyira megcsodált Gauguin vásznain. A szakirodalom 1910 körűire datálja a képet, de ugyanúgy készülhetett 1908- 1910 között is, bár elgondolkodtató, hogy Thorma nem állította ki az 1912-es jubiláns tárlaton. Tartózkodását magyarázhatja Réti és Ferenczy határozott ellenérzése a neósok általuk természetidegennek látott festésmódjával szemben. 1910 körül Thorma több, hasonlóképpen sík felületekre törekvő, dekoratív jellegű képet festett (Templombamenők, Tavasz), de egyikben sem közelítette meg ily mértékben a Gauguin-kiállítás után maga elé tűzött célt. Az évek folyamán az erőteljes Gau- guin-hatás beleolvadt korábbi látásmódjába és mintegy ezek szintéziséből született meg Thorma 1920 utáni sajátosan dekoratív plein air festészete. Boros Judit 8. Thorma János: Fürdőzó'k, 1926-1933 Olaj, vászon, 120x130 cm. Jelezve balra lent: THORMA. Magántulajdon, Budapest. Thorma kései, lírai hangütésű képtermésében tűnnek föl a Fürdőzők egymást követő változatai. A húszas évek derekától egy évtizeden át foglalkoztatta ez a téma. Vannak 4 - 5 és ennél többalakos megoldásai a kompozíciót tájképi elemekkel összefoglaló tipikus Thorma-műveknek. Bár a régebbi szakirodalom nagyobb súllyal a történelmi műveket állítja előtérbe, így Radocsay Dénes tanulmánya is1, Thorma kései természetlátó lírai korszakának művei nem kerülik el a kutatók figyelmét. Megítélésük a kor, ez esetben az 1950-es évek ideológiai korlátáihoz igazodik, de Radocsay írásához társítva az illusztrációk között ott találjuk a Fürdőzők hatalakos változatát is. Ez a kép, melynek frissességét éppen teljes vázlatszerűsége adja, valőrös színfoltjaival ragyogtatja föl alakjait, rávetítve a jelenetet a nagybányai táj buja zöld vegetációjára. A képfelületeken érzéki megjelenítésben a festőnek más képekről is ismert aktjai, jellegzetes nőalakjai tűnnek föl. Beállításuk sokszor színpadias, nem egyszer művészettörténeti előképekre utaló. Fürdőző nőit ezen a képen az előtérben sorakoztatja föl a festő, hogy a nagybányaias tájképi részletek líraisága minél hatásosabban érvényesüljön. Murádin Jenő 1. Radocsay Dénes: Thorma János 1870 -1937. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1953. Bp„ 1954., 391-422. 177
