Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

mást. A korát senki sem tudta."2 (Mi már tudjuk, hogy 84 évet élt.) Mindenki elragadtatással beszélt szépségéről és kedvességéről, a társaság központja volt, aki élvezte az életet, és szívesen költekezett. Élete utolsó éveit a fiánál és második, angol menyénél töltötte, de angolul egyetlen szót sem tanult meg.

Alakját több nagybányai festő is megörökítette. így pl. Ferenczy Károly a Hegyibeszéd második változatának bal oldali csoportjában ülve (1897, BTM Fővárosi Képtár). Fennmaradt a képhez készült, csak Bilcz Irént ábrázoló olajvázlat is (Szentendre, Ferenczy Múzeum). 1902-ben Papp Gábor festett róla egy „igen finom kivitelű pasztell"3 képet. A legtöbbször természetesen a férje festette meg. Ott látjuk őt a Bércek között (1901) női főszereplőjeként, az Otthon (1899), a Lugasban (1903), a Fehér szoba (1904) vagy a Rómában készült Műteremben (1904) című képeken, számos vázlaton és rajzon. Jellegzetes arcéle jól felismerhető. Az idő múlását leginkább a hajviselete jelzi. A kislánykori képen ábrázolt szorosra tekert konty a későbbiekben lazán feltűzött, a tarkóra boruló súlyos hajtömeg lesz, majd a divat változásának megfelelően a homlok fölé magasodó és a tarkóra is leomló bonyolult frizura.

A felirat tanúsága szerint a képet ajándékként festette Thorma, de azt nem tudjuk, hogy mikor adta át. Az 1895-ös nagybányai kiállításra még valószínűleg a festő küldte be. A katalógusban ugyanis a műtárgyak a tulajdonosuk neve szerint vannak feltüntetve, és ez a kép Thorma nevén szerepel. (A tárlaton egyébként Bilcz Irén fehérhímzéseket állított ki.) Egy interieur-fotón azonban, amely Grünwaldék otthonát ábrázolja 1905-ben, ott van a kép a falon.4 Alatta egy nagy fotelban ül a hároméves ifjabb Grünwald Béla, a föléje hajló kontyos asszony pedig valószínűleg az édesanyja. Arról nincs adat, hogy a festmény hogyan és mikor került Németh Kálmán szobrászművészhez, aki a halála előtt néhány hónappal az MNG-nek adományozta több más festménnyel és grafikával együtt. Bár 1987-től szerepelt az MNG állandó kiállításán, igazi karrierje 1995-ben, első kiállítása után éppen száz évvel kezdődött. Beke Lászlóé és Szűcs Györgyé az érdem, hogy kiválasztották a Dijonban megrendezett „Budapest 1869 - 1914" című kiállításra, és ettől kezdve a művészettörténész szakma Thorma és a századforduló festészetének egyik reprezentánsaként tartja számon.

Nagy Ildikó

2. Fellner Vilmosné Korek Valéria levele dr. Zádor Annának. Washington, 1992. április 15. MTAMKI C-I 75/IV 133.

3. Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből I. Szerkesztette: Tímár Árpád. Bp., 1996. 306.

4. Malonyay Dezső: A fiatalok. Budapest, 1906. 99.

167