Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
minden képen kinyilvánították, hogy számítanak az én megjelenésemre a kiállításukon. Végre is - bár kézzel-lábbal kapálóztam ellene - kénytelen voltam a kolónia gyűlése elé terjeszteni ügyemet és beleegyezésüket kérni a két festmény kiállításához. Amelyet Ferenczy Noémi kivételével mindnyájan helyeseltek és jóváhagytak. így kerültem ki ezután Bukarestbe [...] Ezen kiállítás a második volt „Salonul ... 1925" címen, a művészeti minisztérium által rendezve. Az első ilyen kiállítás a múlt évben volt megtartva és ezután minden év május és június havában megismétlődik". Thorma leírja továbbá a zsűrizés körülményeit és pontos lajstromot készít az erdélyi kiállító művészekről. A román művészekről megismétli lényegében azt, amit már a Keleti Újság-ban elmondott: „Az ifjabb generációból sok érdekes és modern tehetség mutatta be magát akik többnyire Párizsban és Olaszországban (az interjúban Németországot említi - V. Gy.) nevelkedtek akik rövid idő múlva méltó versenytársai lesznek a jelenlegi nagynevű elődjeiknek. Mirea-nak, Verusza-nak, Petra§cu-nak, az ideji Salon nagydíja (100.000 lei) nyertesének." Már itt megjegyezzük, hogy a hivatalos festőként ismert - az 1924- es szalon zsűrijének elnöke - G.D. Mirea10 (akit mint kitűnik meg is látogat) és egy olyan később klasszikussá vált festő mellett mint Gheorghe Petra§cu, a jelentéktelen portré és zsáner-festő Petru Verussi-t (1847-1886) is említi, aki akkor már rég halott volt11. A levél végén felidézi azt a megható epizódot, a diákjaival való találkozását, amikor megéljenezik az utcán. Mint ezt már máshol is elmondtam12, ilyen megnyilvánulásai a Thorma iránti tiszteletnek szuggesztívan bizonyítják Bukarest akkor tapasztalható toleráns, az igazi értékek felé irányuló hangulatát. Most tekintsünk meg néhány idézetet a román nyelvű sajtóvisszhangokból, miután a magyar nyelvű forrásokat vettük számba. Mindjárt előre bocsátjuk, hogy az általunk megvizsgált anyagban nincs említve Thorma neve (talán a további kutatások többet derítenek majd ki), de viszont ezek az újságcikkek megvilágítják az akkori román művészeti élet néhány sajátos vonatkozását. Kik voltak Thorma mellett a zsűri tagjai? §tefan Popescu, festő, elnök; Gheorghe Petra?cu, festő, alelnök (ami nem akadályozta meg a nagydíj elnyerésében). Tagok: Jean AI. Steriadi, festő; I. Theodorescu-Sion, festő; Ion Jalea, szobrász; Fr. Storck, szobrász; $tefan Dimitrescu, festő; Costin Petrescu, festő; O. Han, szobrász; Camil Ressu, festő. Talán Costin Petrescu és Oscar Han kivételével mindezek a nevek, a román művészet máig is érvényes panteonját alkotják. Thorma tehát tényleg a legrangosabb művészek között kapott megérdemelten helyet. A továbbiakban a sajtóból válogatunk, meghatározott sorrend nélkül: Eugen Cräciun, egyik akkori legismertebb műkritikus írja a Viata Romäneascä rangos hasábjain: „A tavaszi, 1925-ös Salonul Oficial, az első szalon volt amely miatt az Ateneul (Román) terme és Bukarest nincs miért pironkodjon [...] A zsűri dicséretet érdemel, avval a kéréssel, hogy meghallgatva a kritika óhaját, minél szigorúbban ítéljék meg a művészeket"13. Akkoriban a műkritikusok még nem foglaltak helyet a zsűrikben... N. D. Cocea író és baloldali harcos publicista, a Facla-ban jegyzi észrevételeit: „Először fordul elő, hogy a „hivatalos" szó nem sértő. [...] Nem fogunk kritikusan 158
