Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
tudománnyá fejlesztette a történelmi festészet művelését, és gyakorlatát olyasfajta nemes tevékenységként kezelte, amely az érett reneszánsz mestereinek sokoldalúságát idézte fel. Tekintélye kisugárzott tanítványaira is, így a Münchenben mellette dolgozó Székely Bertalanra és Liezen-Mayer Sándorra. Az ő közvetítésükkel sajátította el Thorma a Pilotyra jellemző technikai igényességet és pontosságot, ehhez járult Székelytől átvett érdeklődése a heroikus témák, különösen a 48-as szabadságharc iránt, valamint a Liezen- Mayertől tanult finoman sugárzó fénykezelés, úgy ahogy az a Delacroix-t idéző Faust-sorozatban látható. Ez a fajta, bizonyos zeneiséget sem nélkülöző kromatika, mely fokozatosan távolodva a tónusfestéstől a plein air felé tart, jellemző Hollósy Simon festészetére is, akinek, mint köztudott, Thorma szintén tanítványa volt 1888- 1890 között. Hollósy naturalista jegyeket hordozó realizmusa, mely ráadásul hajlott a történelmi témák szimbolista értelmezésére is (Rákóczi induló 1899) Eugene Carriére szellemében, nem lehetett közömbös Thorma számára sem, aki, Munkácsy Mihályhoz hasonlóan, szívesen alkalmazott néprajzi jellegű kellékeket is. A nyolcvanas évek közepén Hollósy festészetében - a naturalista festészet egészéhez hasonlóan - egyfajta témaváltás figyelhető meg; az allegorikus- vagy zsánerjele- netek (Meditáló szerzetes, 1883; Almatolvajok 1884) helyét fokozatosan átveszik a holland mintára, vagy a müncheni sorház-ábrázolások nyomán festett kocsmajelenetek. Az ecsetkezelés könnyedebb lesz, a színek, a plein air hatására oldottabbak, a foltok és ecsetnyomok gyakran áttetszőek. Az ablakokon beszüremlő gyenge világosság egy vetített fénynyaláb rigorozitásával modellálja az ábrázolt személyeket, mi által az atmoszféra pontos érzékeltetése válik a kép legfontosabb összetevőjévé. Thorma elsajátította ezt az új látásmódot és híven ragaszkodott hozzá egész életében, kockáztatva akár az anakronizmus veszélyét is. Utóbbira jó példa a Talpra magyar! (1898-1937), melynek bonyolult kompozíciója, a néprajzi jegyekkel azonosított, éppen öntudatra ébredő társadalmi csoportok megjelenítésével Delacroix és Rude hasonló szellemben fogant képeire utal. Hollósy vizionárius Rákóczi indulójával szemben, amelyben mintegy az emlékezet ködéből 116 1. Pascal-Jean-Adolphe Dagnan-Bouveret: Lóitatás, 1884. Chambéry, Musée d'Art et d'Histoire
