Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

Thorma festménye azonban nem teljesen profilkép. A test enyhén ferde ülő helyzete teret érzékeltet. Ez a megoldás, összekapcsolva a profilportréval, szintén gyakori a kor festészetében. (Fernand Khnopff: Marie Monnom, 1887; Edmond Aman-Jean: Mile Thadée C. Jacquet, 1892 - mindkettő a Musée d' Orsay-ban). Thorma képén azonban a fej is kimozdul egy egész kicsit a kép síkjából a néző felé, mintegy kapcsolatot keresve. A beállítás összességében nem a távolba tekintő titokzatosság, hanem a kislányos elfogódottság érzését kelti. Ezt elősegíti a rendkívül finoman és aprólékosan kidolgozott arc is. Réti a Hollóssy-iskola hatásának tartja a holbeini éles rajzot és részletező formákat Thorma korai portréin. Ezt el is fogadhatjuk. A fej mindenesetre tanulmányszerű. A ruha, a kezek és a legyező megfestése azonban nagyvonalú és elegáns, vérbeli festőre vall, akár csak az alak köré lazán felrakott zöld szín. (A rajzosán kialakított fej és a nagyvonalúan megfestett ruha, környezet együttese szintén általános lehetett, számos példát találhatunk rá akár Renoir-nál is.)

A kép hatásának főeleme az aranyháttér. Thorma kis, négyzetalakú, szabálytalanul felrakott aranyfüstlemezekből alakította ki, ezek illesztése jól látszik, ezért a háttér néhol ma is mozaikszerűen hat.27 Az arany erős csillogása elnyomta volna az alakot, ezért a környező zöld foltokkal a figurát és a hátteret finoman elkülönítette a festő. Az elmúlt száz év alatt az aranyfüst helyenként megkopott, az így keletkezett meleg-barna foltok a régi ikonok nemes patináját kölcsönzik a képnek.28 Az aranyháttér alkalmazását a kortársak egyértelműen párizsi inspirációkra vezették vissza, ahol - Felvinczi Takács Zoltánt idézve - „az arany hátteret a hetvenes évek óta igen kedvelt japáni művészet tette népszerűvé."29 Ebben nincs okunk kételkedni, de Thorma, aki közismerten szorgalmas múzeumlátogató volt, máshonnan is kaphatott inspirációkat. Az arany színnek transzcendens hatása van. Fogalmához az alkímia, a kabbala, a bölcsek köve és egyéb mágikus képzetek társulnak, együtt a meseszerűvel, a rejtélyessel, de a hieratikusán fenségessel is. A katolikus egyházban dogmatikai jelentősége volt, az arany az isteni szellem lényegét és hatását, a tökéletességet és az örökkévalóságot fejezte ki. Az aranyháttér megbomlása és átalakulása a festményeken egy dogmatikai fordulattal függ össze.30 Az aranyháttér kiemeli a testeket a valóság közegéből, megfosztja kézzelfogható létüktől, függetlenné teszi őket a tértől. Érthető, hogy kedvelték a szimbolista festők. A szimbolizmust tárgyaló könyvekben az aranyháttér önálló fejezetet kap. A hivatkozott nevek Baudelaire-től Klimtig tartanak. (Klimt ún. aranyos periódusa későbbi, mint Thorma képe.) De ugyanúgy szívesen alkalmazták a historizmus mesterei is, sőt bizonyos körökben valószínűleg divat is volt arany- hátteres portrét festetni. Külföldi példák helyett Karlovszky Bertalanra hivatkozom, aki az 1880-90-es években Párizsban élt sikeres festőként.31 Több aranyhátteres portrét is festett, köztük Zala György nővérének, Zala Gizellának az arcképét,32 vagy Szemere Attiláné portréját,33 melyet 1895-ben a Műcsarnok Tavaszi kiállításán mutatott be, három másik arcképpel együtt. Óriási feltűnést keltett, mindenki ezekről a képekről beszélt. Bródy Sándor a következőket írta: „A

111