Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
Thorma János korai arcképei Nagy Ildikó A Magyar Nemzeti Galéria 1996-ban Nagybánya művészete címmel kiállítást rendezett.1 Kritikájában Bernáth Mária a következőket írta: „Már itt, az első teremben látjuk Bilcz Irén (a későbbi Iványi Grünwald Béláné) képmását, Thorma János 1892-ben festett képét. Felmerül, hogy vajon nem az oeuvre legsikerültebb darabja-e."2 (Lásd a borítón.) A mondat nem véletlenül tűnt fel Bay Miklósnak, aki idézte is azt Thorma pályaképét bemutató tanulmányában.’ Bernáth Mária, akit joggal nevezhetünk a legszelídebb magyar művészettörténésznek, alkalmasint mégis bombát robbantott. Nem mást állított (bár egy költői kérdés formájában), minthogy életműve legsikerültebb darabját 22 éves korában, pályája kezdetén - a tanulmányokat leszámítva - harmadik-negyedik képével alkotta meg Thorma. Ráadásul egy portréval. A kiállítás óta eltelt idő igazolni látszik Bernáth Mária véleményét. A kép jellegzetes darabja lett a nagybányai művészetet bemutató tárlatoknak - bár jóval a művésztelep megalakulása előtt készült -, de ami ennél fontosabb, a századforduló magyar művészetének egyik reprezentánsaként a külföldi kiállítások révén belekerült a nemzetközi stílusáramlatok közegébe is. Mindennek logikus következménye, hogy Thorma többi korai arcképe is nagyobb figyelmet kapott, ezáltal pedig lassan eltolódnak az életmű hangsúlyai. Átalakul a festőről évtizedeken át berögzült kép (heroikus vállalkozások, heroikus bukások) és átrendeződni látszik az életmű kanonikus rendje. A Thormáról kialakult képet természetesen maga a festő formálta. Ambíciója volt a 19. századi értelemben vett „nagy kompozíció", a falképpel vetekedő, monumentális történelmi festmény, amire rá is ment az élete. A sikereket is sokalakos, elbeszélő jellegű, bár kisebb méretű képeivel érte el, ezért - Gerő Ödön kifejezését kölcsönvéve - „tartalomfestőnek" mondhatjuk őt,4 és a kritikusok akként is méltatták. A Thormáról szóló összes írás hosszan foglalkozik az Aradi vértanúkkal és a Talpra magyar!-ral - lelkesedve, sajnálkozva vagy mentegetve - mintha a képek mérete és a vállalkozás nagysága összefüggne a művek jelentőségével.5 A sokalakos, elbeszélő művek háttérbe szorították Thorma egyéb munkáit, de mindenekelőtt festői erényeit és műveinek stiláris finomságait. Az életmű újra értelmezéséhez friss szemmel kell megnéznünk a műveket, külön figyelmet fordítva az eddig mellőzött képekre, képtípusokra. 105
