Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Násznagyi sorban Igen főkapi násznagy volt az ötvenes-hatvanas években Szűr János bácsi. Nemigen szerette, ha násznagyi dolgaiba beleszóltak. Egyszer nagy bosszúságára „háztűznézőbe" induláskor a legény szüleitől azt a parancsot kapta, hogy ha a lányos háznál kérdezősködnek, hát mindent nagyítson. Kérdezősködött is a leány apja:- Van-e egy kis vagyon?- Sok!-mondja János bácsi.- Marha?- Sok!- Egy kis baj, betegség? Úgy hallom egy kis szívbaja van a legénynek!- Mindön nap hétször elüti a nyavalya! - válaszolt János bácsi. (O.S.) A koldus visszavág Az 1890-es években a gazdag Pázsith Imre egy heti piacos napon több hasonszőrű emberrel a szakállszárító pádon üldögélt, nézték s bírálgatták a fel s alá járókelőket. Egyik-másikat még meg is csipkedték szóval. Egyszercsak ott lépked el mellettük egy gyerekkori játszótárs, ki akkor már koldulásból élt.- No, hogy mén a koldulás? - kérdezi tőle nagy kevélyen Pázsith. A koldus visszavág:- Majdmögtudod! (N.C.L.) Feltalálta magát Egyik egészséges humoráról ismert földbirtokosunkhoz beállított egy atyafi:- A hó miatt gyüttem vóna! Kihordanám az udvarbul! - mondja.- Nem bánom! Kihordhatná kend felibül! A magyar nagyot néz a tréfás kijelentésre, de feltalálta magát:- Azt se bánom, beleegyezök! De most sok dógom van, majd úgy augusztusban visszakerülök, sakkor kihordom felibül is. -mondotta. (F.B.) Valóságos tréfamesterek is akadtak a parasztok között, kiknek a pajzán jókedv egész életüket beragyogta. Ötletes, tréfás eseteiket a város egész lakossága megbámulta, s vidám cselekményeikről - jóval haláluk után - ma is emlegetik őket. Néhány ilyen tréfamester eseteiből is mutatunk be: Valamikor az 1880-as évek elején egy pesti útja során ballag az Andrássy úton „Pista bácsi", a Bogárzó pusztai birtokos. Pipa a szájában, s pöfékel gondtalanul.- Hová való maga barátom? - szólítja meg egy nagy úr, aki mint kiderült, az öreg József főherceg volt.- Halasi! - válaszol Pista bácsi. 98
