Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
családok fölényeskedése kisebb mértékben a második világháborút követő nagy változások idején figyelemmel kísérhető volt. 3. Anekdoták urakról és parasztokról Nyári szánkázás A XIX. század első felében gazdag és megbecsült polgára volt városunknak az akkor őt megillető címzés szerint nemes nemzetes és vitézlő Péter Imre, a T. Nemes Kiskun Kerület 44 évig volt esküdtje., tb. nádori táblabírája. Mikor István fia megházasodott, csaptak is ám neki apja rangjához és módjához illő lakodalmat. Augusztusi rekkenő hőségben, az esküvő előtt négy hatökrös „szánkóval" mentek a menyasszonyért Zseny István házához, ki szintén tehetős redemptus gazda és tanult ember volt. A lakodalomba Pázsith István gazda is hivatalos volt, aki nem is volt rest az áldomásra 22 iccés kulacsát hatéves óborral megtölteni és idejében elküldeni. 10-15 vendég ült egy-egy szánkóra, a fiatalság pedig közöttük állva hujongatott. A szánkók mellett két-két béres haladt, megfelelő pántlikás ostorokkal. A gimnázium helyén lévő homokdombnál (régi temető) ostorhegyre kellett kapni az ökröket, hogy a szánkók el ne akadjanak a homokon. így szállították a menyasszonyos ház elé Péter Imre lakodalmi vendégeit, s így ment a násznép az esküvőre is. (CS.G.) Fehértói vadászlakomák Az 1860-as évek dereka táján egy fehértói vadászat alkalmával a vadásziakban nagy vacsorát és mulatságot rendeztek az urak. Éjféltájon - amikor már igen emelkedett volt a hangulat - a gazdák kigúnyolása is sorra került, amiért úgy megijednek a betyároktól (mint az utóbbi hónapok több esete is mutatta). Bezzeg mi nem ijednénk meg tőlük! - mondogatták. Erre Szilády Móric ügyvéd meg Kovács Imre aljegyző (később kapitány) összesúgtak, s otthagyva a társaságot, a város cselédeitől bő gatyákat, pakfont-gombos mellényeket, leálladzós, nagyszélű kalapokat kértek kölcsön, majd ábrázatukat bekormozták, s a mulatozókra törtek fegyveresen.- Föl a kezekkel! A pénzt az asztalra!- kiáltották. Síri csönd lett, az álbetyárok pedig mindenkitől megkérdezték a nevét s fölírták:- Én Orsay Vilmos, Halas város főbírája vagyok!- Hát kend? - kérdezi a „betyár" egy másiktól.- Én mög Kurka Ferenc adószödő - mondotta. Aztán következtek a többiek:- Nömös, nemzetös, tekintetös Gőzön Kálmánnak hívnak!- Váry István, Halas város ügyvéd szabója! (A Szabó nevet összecserélte.)- Én vagyok a Karai (Karancsi) Dani! Ijedtében eltévesztette a nevét. Az én fiam a Jani, mög a Dani. 94
