Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
IV. URAK ES PARASZTOK 1. Bírák uraimék és az értelmiség A népesség szaporodása, a közigazgatás lassú kiszélesedése a Kiskunságon is egy hivatalos vezetőréteget teremtett, amelyhez tartozók tanult és gazdag emberek voltak, de akadtak elég szép számmal tisztán gazdálkodást folytató tanult emberek is, kiket - mint értelmiségieket - szintén a vezető réteghez számítottak éppen úgy, mint az orvosokat, papokat. Századok óta szokásban volt, hogy a módosabb parasztok, meg a nagyobb múltú, de kisebb vagyonú családok is legalább egy fiúgyermekükkel magasabb iskolákat végeztettek Kecskeméten vagy Debrecenben, később egyesek Budapesten. Ezek közül, akik közpályán elhelyezkedni nem tudtak, itthon maradtak az „eke szarvánál", s megházasították őket. A jelszó a régi időkben úgy is az volt: El ne ereszd az eke szarvát! Szegényebb családok gyermekei csak a XIX. század vége felé juthattak hivatalhoz, amikor a közigazgatás kiszélesedett, és kisebb állások rendszeresítésével a személyzet bővült. Tekintély dolgában azonban a kisemberek tanult gyermekei ritkán mérkőzhettek a régi tanult és gazdag családokhoz tartozókkal. A XX. századforduló idejére elfogytak azok az elöljárók, akiknek még hatökrös szekerek forogtak ki az udvarukból, de a származás az elszegényedett régi úri családok leszármazóinak ez időben is még tekintélyt adott, s a módosabb parasztok is szívesen megsüvegelték őket. Általában azt mondhatjuk, hogy régi elöljáróink és értelmiségi embereink nem különültek úgy el a parasztságtól, mint a jobbágy helységek tanult emberei. Rokoni, sógorsági kapcsolataik révén számos családi ünnepélyen együtt vigadtak, mulatoztak. Ez az egészséges állapot népünk összessége fajsúlyának, értelmi színvonalának jelentős emelkedéséhez vezetett. A város vezetését egészen a második világháború végéig a régi a halasi családok tagjai, néhány esetben a közéjük vőül beházasodottak tartották kezükben. így Halason nem alakult ki olyan idegenből szakadt vezető réteg, mely a város történelmi levegőjével szemben állott volna. Elöljáróinkat a város egyetemes polgárságának bizalma választások útján emelte székükbe. Életük a földhöz is kapcsolódott, gazdálkodtak is. Vagyonuk jövedelmére szükségük is volt, mert csekély tiszteletdíjuk, s a lakosság által birtokaikon végzett közmunka még nem biztosította számukra a jó megélhetést. Csak a papok jövedelmét biztosították bőséges földjárandóságokkal. 90
