Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Őszi, hetes esőzés idején, szakadó esőben lépdel a reggeli templomozáshoz Kupa László halasi egyházfi. Valaki rászól az utcán:- Ejnye! hát az egyházfinak ilyen esős időkkel is el köll mönni hétköznap is a templomba?- Elmék hallja kend! Mert az Isten nyakán tekergő vén Izsai már ott jajgat! (T.i. előénekes volt Izsai és ha hárman jelentek is meg hétköznap a reggeli istentiszteleten, az egyik bizonyosan ő volt. Számrakó diák koromban én jól ismertem.)5 4 A piacon Thuróczy István jegyző nevezetes ember volt arról, hogy még öregségére sem volt hajlott (mint a szomorúfűz ága), „csilásodni" (szürkülni) is későn kezdett, s még a századforduló idején is ellenzős, feszes magyar nadrágban, oldalvarrott, bagófüles csizmában, pörge kalapban járt, s a tréfának nagy barátja volt, a szót pedig hamar elhányta. Egy késő ősszel, mikor már nemigen dalolgat- tak a szúnyogok, így szólt egy sült tököt áruló asszonyhoz a piacon:- Te Örzse, látom, látom, igön szép sült tököt árulsz! Jók?- De jók ám! - mondja az asszony.- Hoznál majd? Örzse asszony egy pár nap múlva egy tetézett kocsi patyolatos, nyers tökkel állított be az udvarára.- Möghoztam a tököt tekintetes uram!- Hát a malac hun maradt? Tán azt hiszöd, hogy én magam öszöm mög azt a sok tököt? Hússal, borral élők én, nem nyers tökkel! - ijesztett rá az asszonyra.5 5 Egy passzusíratás alkalmával így szólt a tömeg között szorongó Darányi Sándor mérgesi csikós és barmosgulyás a számadóhoz:- Lopj már egy jó bárányt, nem bánom akárhonnan lopod, csak hozzál!5 6 Pandúrvigasztalás A halasi vásárban egy rövidárus sátora előtt ólálkodik egy kapcabetyár. Áron bácsi ügyes kalmár volt, gyanút fogott, s elkezdte tülejgetni a betyárt:- Csak Kend menjen innen! Csak kendet ne lássam itt! Majd az arra járkáló Gózon Istvánnak, a város egyik hadnagyának nyújtja a panaszát.- Ez a senki ember meglop ám még ma engem, hadnagy uram!- Én is úgy nézem ám! - mondja a hadnagy azzal továbblépdel. Addig szu- tyongatja a kapcabetyárnak vélt bámészkodót Áron bácsi, hogy az így szól vissza:- De az apád ide-odáját (káromkodva), akárhogy vigyázol is, mögloplak én még máma! Úgy is történt, mert estefelé így panaszkodott az ismét arra lépdelő hadnagynak Áron bácsi: - Möglopott ám, hadnagy uram!- Tudtam. - vigasztalta Gózon, a város hadnagya.5 7 87
