Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
A fő-, az alkapitány és a táblabírók kivételével a többi köz- és kerületi tisztviselő három évenként tisztújítás alá került akként, hogy a városok és községek minden tiszti helyre a közgyűlésnek szavazataikat beadták, s azok a főkapitány elé kerültek, ki a kijelöléseket megtette, s a közgyűlés elé bocsátotta szavazásra. A Kiskun Kerület igazgatása A kerület tiszti személyzetéhez tartoztak: a kerületi kapitány 400, két nádori ülnök (palatinális assessor) (á. 350), 700, alügyész 200, két esküdt (á. 200) 400, két biztos (á. 180) 360, összesen 2.060 Ft. kiadással. Szegődöttek voltak: orvos 300, sebész 200, bába 100, mérnök 200, várnagy 80, két út-hídfelügyelő (á. 40) 80, erdő- és selyemfelügyelő 60, két bátor biztos (á. 120) 240, tíz pandúr (á. 60) 600, tömlöcőr 70, két hajdú (á. 60) 120, kér. kapitány katonája 60, kéményseprő 12 Ft. Összesen 2.122 Ft. évi fizetéssel. Együtt 4.182 Ft. A kerületekben a központot a palatinális assessorok (nádor ülnökök) és a kapitányok képviselték. Az igazgatás rendjét országos törvények, az 1745. évi privilégium, az 1751. évi királyi rendtartás s a jászkun statútumok szabályozták. A kerületek székhelyén volt a hármas kerületi börtön. Az 1876. XXXIII. te. a jászkun kerületeket megszüntette, s a vármegyékbe kebelezte be. A közösségek igazgatása a főbírótól a pörriyebíróig és a tülkösbakterig Önkormányzati szerveiket a szabad kiskun községek maguk alakították ki. Az igazgatás legfontosabb szerve a városokban és helységekben a tanács volt. Ennek feje mindegyikben a főbíró, tagjai a II. bíró (a városok, helységek gazdája) és az esküdtek (senátorok) voltak. Számuk az idők folyamán a lakosság számaránya szerint többször változott, a XVIII. század második felétől 6-12 személy volt. A pap és az iskolák rektora kívül állottak ugyan a tanácson, de a városok és helységek igazgatásában nekik is jutott szerep. A tanácsüléseken a mindenkori főbíró, fontosabb ügyekben néha a kerület valamely főtisztviselője elnökölt. A tanács tagjait évenként, majd üresedés esetén (pl. ha valaki meghalt) a tanács választotta, s ha munkásságukkal a lakosok meg voltak elégedve, többször is újraválaszthatták őket, Ha hibáztak, felelősséggel tartoztak. A tanács tagjait „senátornak" nevezték. A tanácsban helyet foglaltak a II. bíró, a perceptor, a XVIII. század végétől a nótárius is. A tanács nemcsak szabályalkotó, hanem végrehajtó szerv is volt, a főbíró és az esküdtek által. Szükség esetén, többnyire hetenként egyszer-kétszer Halason a polgári és büntetőügyekben, mint tanácstörvényszék ítélkeztek. Káromkodásért, gyermekülésért, boszorkányságért, és más nagyobb bűncselekményekért halálos ítéleteket is hoztak. így utoljára 1753-ban a kerületi törvényszék Halason Bozsár Gergelyné Csapó Katát végeztette ki boszorkányságért, tűz által. Ez volt az egyik 79
