Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

kát a jászkunok, s régi kiváltságaikat visszanyerték. Hogy céljukat elérhessék, utóbb azt is megajánlották, hogy a kiütött porosz háborúra figyelemmel a már előbb adott 400 lovas katonán kívül újabb 1000 lovast állítanak a maguk költségén, s az országos nemesekkel a személyes felkelésben is részt vesznek.10

A redemptióhoz a városokat és helyiségeket felbecsülték, s a megváltás összegét ahhoz mérten osztották fel. A Kiskunságra eső 185.150 Rft-ból a Halasra eső megváltási összeg 50.900 Rft. volt. Félegyházé 24.350, Dorozsmáé 11.800, Kun- szentmiklósé 38.566, Majsáé 10.250, Lacházáé 10.400, Szabadszállásé 21.600, Fü- löpszállásé 17.283 Rft.

Hogy a helységekre eső összeget könnyebben előteremtsék, a hatóság földosztásba kezdett, mégpedig a családok teherbíró képessége és számbeli erejéhez mérten. Ki-ki annyi földet irathatott, amennyi megművelésére a családjával képesnek mutatkozott és a földek nagyságához mért váltságösszeg megfizetésére is vállalkozhatott. A kiosztott tagokat a földek minőségének aránytalansága folytán két helyen kapták a redemptusok. Akik a megváltáshoz bármi okból hozzá nem járulhattak - mint irredemptusokat -, zselléreknek tekintették, tőlük régi földjeiket is elvették, de az urbáriális zsellérekkel szemben az ilyenek is előnyben voltak, mert úrbéri szolgáltatásokat teljesíteniük nem kellett. Akik pedig a közös területekből vásároltak földet, hogy a közös haszonvételeken kívül a személyes mentességben és előjogokban is részesülhessenek, a vételár után az elmaradt katonaállítás fejében 6% felárat tartoztak fizetni. A hiányzó összegekre a redemptusok kölcsönpénzt vettek fel, melyek törlesztésére - több helyen - a hiányzó redemptionális értékig a közös területekből földeket adtak el.1 1

A határterületek jogi felosztása:

1. Terrénumok, territóriumok: az egész határterület, városföldek,

2. Praediumok: elpusztult helységek, váltott földek a redemptió után,

3. Promontóriumok: a szőlő, házfundus, akol és kerthelyek.

A lakosok jogi felosztása:

1. Redemptusok, akik a váltsághoz hozzájárultak,

2. Irredemptusok, akik nem járultak hozzá,

3. Szárazredemptusok, akik redemptiós földeiket eladták, de redemptió- jukat megtartották, s legeltetési jogot, nádlási illetőséget élveztek, s a közlegelők későbbi felosztásakor redemptiójuk arányában jussoltak.

Halason 1774-ben „a Tanács meghatározta, hogy minek utána felséges Apostoli Királyné, Mária Theresia akaratjából a katolikusok a városban megtelepedtek és már eddig részükre házhelyek és szőlőföldek ingyen adattak, hogy annál jobban megélhessenek, részükre szántó- és kaszálóföldek is adatni rendeltetnek." 1775-benezvégreishajtatott.12

Közlegelőinket a redemptus lakosság ingyen használhatta, míg az irredemptusok apránként fűbér fizetésére szorítattak. Az 1848-as törvények a redemptióból eredő magánjogi viszonyokat továbbra is fenntartották, de az önkényuralom idején a községek közvagyonát több helyen - nehogy a kormányzat lefoglalja - a

54