Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Bundába öltöztet fel a május közepe tája,

Fűteni kell, nem jó jel ez, veszedelem postája.

Házból ki se kívánkozunk, ez ám csak az unalmas, Romboló idő vár minden. Istenünk légy irgalmas!

A földműves méla szemmel nézi az est hajnalát,

Bár hideg van, reménykedik, ha még itt-ott felhőt lát,

Mert már ebben csalhatatlan s nagy a tapasztalása,

Hogy a fagyást tartóztatja a levegő mozgása.

Sóhajtozik minden este, tüzet gyújtva melegszik,

Minden az ég alatt mindegy, más akármit cselekszik.

Csak az álom eljöttével távozik aggodalma,

íly reménnyel megy feküdni: nagy az Úrnak irgalma.

Nagy az Úrnak irgalma, de nagy a méltatlanság is,

Nem csoda ha a büntető ostor közibünk vág is.

Kiment az ítélet s jön a végrehajtás órája,

Reszket az ember s változik orcájának formája.

El tisztulnak a fellegek, nincs szél s nem mozog a lég,

A holdvilág s a csillagok fényével ragyog az ég. Vékonyodik a levegő s utat ád a hidegnek,

Tész reggelre minden tájat, hegyet s völgyet ridegnek. Minden csíra, minden plánta, minden gyümölcs elfagyott. Isten segélj! Tán csapásod még kenyeret se hagyott?

Nincs már öröm a mezőben, pusztává lett minden hely,

A fák is megfeketedtek, elhervadt a szőllőfej.

Bánatos az ember arca, szívet borzaszt a látás, Nemhallikmás, csak sóhajtás, panasz, kétség, kiáltás.

A földmíves, szőlőmunkás könnyes szemekkel nézel, Körüljár komor léptekkel, keresztbevetett kézzel. Mindenütt azt látja, hogy megsemmisült bizodalma, Megtört szívvel így kiált fel: Nagy az Úrnak hatalma!

8. Amiket máig is emlegetnek

Bécsi küldöttség

1863-ban, amikor Szentgyörgy naptól Szentmihály napig nem volt eső, Halason is sokan a város segítségére szorultak. A Tanács a lakosság megsegítése céljából küldöttséget menesztett Bécsbe, de elkövették azt a hibát, hogy a küldöttség tagjai közé mind a zsírosabb gazdák és elöljárók kerültek, kik a nagy hassal, másfél mázsás testsúlyukkal alig bírtak totyogni. A küldöttség fogadása alkalmá49