Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
látjuk, közülük 70-en váltak rokkantakká. A hősi halottakról feljegyzést nem találtunk, de Cseri Gábortól megtudtuk, hogy az első halasi hősi halott Kovács Vodér Gábor volt, a déli harctéren, akit lőtt sebbel a nagybecskereki kórházba szállítottak, s ott az ő atyja karjai között halt el. Egy kiskun szabad lovascsapatot is állított a Kiskunság, ezeken felül Halas két ízben küldött kaszás nemzetőröket, éspedig az első őrsereget 1848 december havában a Bánságba a szerbek öldöklései, garázdálkodásai megfékezésére. A tisztek kocsikon, a többiek gyalogsorban meneteltek, saját ruházatukban, de mákos szűrjük vagy subájuk is volt. Fegyver nélkül, szuronyokkal, vagy hosszú nyélre szegezett kaszapengékkel meneteltek. Létszámuk négyszáznál is több volt. A második őrsereget 1849 február havában toborozták Halason, mely a szorongatott bácskai magyarság védelmére indult. Szintén közel 500 főből állott, s odalent a szabad lovas és a jól kiképzett honvéd erőkhöz csatlakozott. A kaponyai csárdánál, Szabadkán alul, a szabad lovascsapat a Szeged felől érkezett honvéd erőkkel a szerbekét leverték, s ezzel Szabadkát is megmentették. Ez a második őrsereg a Ferenc csatornáig hatolt, és részt vett Szenttamás bevételében, felégetésében. Négy hónapi szolgálati idő és fejenként 20 hold föld kilátásba helyezésével verbuválódtak. A halasi őrseregekről 40 év múltával nagyapám, Gőzön István hosszabb versben emlékezett meg, melyből kisebb részt, a jellemzőbb vonásokból ideiktatok, s itt-ott kiegészítem azokat az általa később elmondott néhány adattal: „A szerbek lázongásáról, kegyetlenkedéseiről szóló hírek hamar bejárták a várost, s a magyar menekültek százai érkeztek hozzánk családostól, s itt a lakosság szeretettel fogadta és látta el őket." Fel is lelkesíté e rossz hír a népet, Mert még a sánta is zászló alá lépett... Kezet adtunk mind a verbunk komendánsnak, Szólítottuk egymást, kedves polgártársnak. Hát egyszer a város népe csak azt hallja, Zuhog az utcákon Szakács Gyuri dobja... Gójéval a népet úgy elrémítette, Az őrsereg magánt önként jelentette... A jelentkezők létszámára tekintettel, két kapitányt kellett választani, ami kisebb feleseléssel Várdai József vagyonos iparos, és Csorba Veres Zsigmond női szabómester személyében meg is történt. Szóval elvállalta büszkén mind a kettő, Mondották az ellen nekik nem rettentő, Alsóbb tisztjeinket itt nem is számlálom, Régen volt, nevüket tán el se találom, 33
