Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Útba ejtette, mint Péter Imre Fehértót, mikor Jászberénybe indult. Mint districtus esküdtnek gyakran meg kellett jelennie a kerületi gyűléseken Jászberényben. Kocsin kellett utaznia odáig. De mint nagy vadász és halász, fehértó- pusztai birtokát, - mely ellenkező irányban volt - ilyenkor mindig útba ejtette, s ott öreg kocsisával egész nap picéztek.

Az egész város mulatott rajta, hogy mindig ellenkező irányban indult Jászberénybe. Azóta, ha valaki ellenkező irányba indul a célpont felé, ma is így jellemzik: - Útba ejtette, mint Péter Imre Fehértót, mikor Jászberénybe indult. (id.N.C.L.)

Futós, mint a Péter Imre agara. Agara a Tirász olyan futós volt, hogy a nyulat is elérte. A futós jószágokat ma is így jellemzik Halason: Futós, mint a Péter Imre agara. (id.N.C.L.)

Nem tarthat soká, mint a Monda kemencéje. Új kemencét rakatott a házál Monda Mihály szűcsmester. Mikor a kemence elkészült, azt a mester úgy dicsérte Mondának: - No, ez is elég lössz a kend életében! Harmadnapra a kemence összedőlt. Rá is támadt a mesterre Monda: - Azt mondtad te, hogy elég lössz az életűmben.- Mit tudtam én, hogy ilyen soká él kend! ?

így lett közmondássá Halason, s közel 100 év óta ma is emlegetik, ha valamely készítmény elpusztul: - Nem tarthat örökké, mint a Monda kemencéje. (Sz.B.)

Átesett, mint Nagy István a talicskán. Uram bátyám igazi neve Nagy Sarkadi István volt. A XIX. század középső idején ő lett az első magyar boltos, de csak egy fióknyi portékája volt. Ám azért sűrűn dicsekedett.- Van itt minden, pipa, pipaszár, szár, pipa, mindőn, csak ami öcsémasszony- nak köllene, az nincsen!

Aprónként el is maradoztak a boltjából a vevők, kik inkább a nem messzi Cso- szográd kalmárt pártolták, meg pakfontgombos Szalai Imre is boltot nyitott a Felszegen s borjúszájú ingben mérte a sót. Egy csikónyírási pásztori ünnepélyen, hová őt is meghívták a pásztorok, a látottak s a puszták szépségei annyira elbűvölték, hogy itthon hamarosan végkiárusítást csinált, s elszánta magát a pásztoréletre. Sorra járta a pásztor-cserényeket, de sehol sem volt üresedés, meg féltek a husszúkabátú ember tudományától. Ha egyszer végigjárta a cserényeket, élőiről kezdte, de hiába. Utóbb a tanyás embereket vette sorba, hol étellel, italokkal jól élt, az italra meg nagyon rászokott. Szép nagy családja hiába várta. Ahol megjelent, meg is feneklett pedig több helyen az ülő helyből is kiszorították. Ilyenkor beült az asztal alá s onnan nyúlkált fel, de mindig a telibb üveghez. Ott megszúrkálták is, hátha így elindul, de maradt és maradt, de soha nem beszélt. Egyszer a Kosa tanyán úgy éjféltájon kivezették az udvarra, de a konyhaajtó közelébe egy talicskát tettek, hogy ebben majd felbukik a sötétben. Fel is bukott, de ekkor is csak ennyit szólt:

261