Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
lenni, jelentkezzen a kiküldött bizottmánynál a városházán, vagy a verbunkosoknál az utcákon meg a cégéres házaknál. Schleswig-Holstein elfoglalásához kellett a németnek az erő. Mikor a bizottmány a városházánál a dolgát elintézte, nemzetiszín zászló alatt, trombitaszóval indult a Kanálison a Sűrű Tabánba. Öreg tarso- lyos huszár kezében a zászló rúdja. Kun Dániel a verbunkos őrmester, Király Pál, a káplárja, mindhárman a Felső Kiskunságból. Százával tódult utánuk a nép. Kiváltképp a mindkét-nembeli fiatalság. Az őrmester meg a káplárja a trombitaszóra egész úton szólótáncot lejt, verbunkos táncfigurákkal. Az őrmester bajusza - melyet kedvére lenget a szél - majdnem félkönyékig ér. Követi őket a nemrég alakult trombitás magyarbanda, zeneszóval; Börzsei, Meligrád, Darabos Jóska, Mélykúti György meg Révész Ferenc. Első állomásuk a Békás kocsma udvara, ahol a fiatalság hamarosan táncra perdült, mégpedig az udvaron kitűzött zászló alatt. Az őrmester meg az elöljárók hordatták a borokat az asztalokra. Közben az őrmester vizsla szemeivel jobbra- balra tekintgetett, hogy hol vannak a jobb képű, daliásabb legények. Majd csendet kért s versben dikciózott, hogy a hazának milyen nagy szüksége lenne a katonára. A káplár meg - ki egyúttal előtáncos volt - hamarosan nótára fordította a sort: „ Állj be pajtás katonának, Jobb sorod lesz, mint apádnak, Se nem kapálsz, se nem kaszálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz!" Egy két legényt hamarosan lepénzeltek, s a fejükbe csákót nyomtak. Volt, aki előzetes megbeszélés szerint csak formaságból adott kezet, szintén jó pénzért, de annál hangosabban íratta be a nevét az udvar közepére kitett kerek asztalnál ülő öreg huszárnál. Közben síró asszonyok szavát lehetett hallani, amíg Mélykúti György magyar bandája újra rá nem zendített.- Gyere onnan kedves fiam, mert behúznak! - mondja egy édesanya. A másik édesanya meg: - Ne mönj oda fiam, mert behúznak! Tudod, hogy röggel szántanod köll! A harmadik mög a szomszédlányt kérlelte: - Mönjél már Zsuzsikám, húzd ki a fiamat a karikábul, mert mindjárt bekezel! Nézd, hogy itatják! A legények pedig ellenkeztek: - Dehogy húznak be édösanyám! - Zsuzsikám! A másik meg: - Embör vagyok én!... Nem parancsol kend tök! De az őrmester is résen volt ám, meg a káplárja is: - Gyere már, édös öcsém, de jó képed van! Ilyen is van Halason? Gyere igyál, koccints velem! Nem muszáj ám beállni, csak igyál! A lányok elejei is bíztatták a legényeket:- Hadd lássuk már ki a legény?!- Add be a kezedet Pistikém! Aztán táncolhatunk! Legelőször a két Kerekes fiú csapott fel. Csákót nyomott a fejükre s eképpen perolált az őrmester: - Az atyaúristennek a fejin a mennyei szent korona nem áll 251
