Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

számba adták a kölcsönzőknek. Baj volt, ha záporeső kerekedett. Ilyenkor igencsak vége szakadt a mulatságnak.

A századforduló után népünk ízlése változott. A gazdagok egyre rátar- tósabbak lettek, s utóbb már meg sem jelentek a májusfák alatti táncokban, csak messziről nézték. Mint mondották: a társaság nagyon vegyes! A századforduló utáni nagyobb arányú beköltözések folytán az ún. „szegényparasztok" száma igen megnövekedett. Egyre többen váltottak jegyet a májusfák alá olyan személyek is, akiket jóformán senki sem ismert. Az ilyenek jelenléte feszélyezte a többieket. Az idő vasfoga lassan a májusfázásokba is beléharapott. Halason már 1910- ben betiltotta a kapitány, - mint mondották - sárga irigységből.

1940-ben láttam utoljára májusfát, a halasi Öregszöllőkben, amikor hivatalos kiszállásom rendén arra jártam. Az országút közelében lévő tanyára be is hajtattam, s még ott jómagam is „högyöztem". Két államrendőr ügyelt a rendre. Ma már mindezek a múlté, csak emlékezésünk szép napja-világa ragyog föl rájuk.

12 Kukoricafosztás

A XIX. század vége feléig a kukoricatermést nem a szárán fosztották, hanem héjastól letördelték, s a kukoricatábla szélén, középtáján egy rakásba hordták a kosarakkal, ahonnan szekérrel a házhoz vagy tanyába beszállították, s az ereszalján vagy a kocsiszínben, esetleg a kamrában felhalmozták. A fosztáson a házi legények, leányok, barátaikat, leánypajtásaikat, s a szomszédokat valamelyik hétköznap estére meghívták. Az estélynek fosztó ka vagy fosztóbál volt a neve.

A fosztásra érkezők számára egy nagy bográcsban főtt kukorica készült, s a fosztás végeztével a késő esti vagy éjjeli órákban azzal kínálták a vendégeket, de pogácsa, szőlő, dió, egy-két pohár bor is került. Egy-egy ilyen fosztóbálon húszán, harmincán is megjelentek, kik között került egy-egy asztali tamburás vagy flótás, klarinétos, ki a munka végeztével, úgy 10-11 óra tájon rázendítette, a fiatalság meg táncra perdült, néha még az öregebbek is. A mulatság éjfélig, de néhol tovább is tartott. Fosztás közben sokat tréfálkoztak, meséltek, sőt daloltak is öregje, fiatalja. Igen örült, amely leány vagy legény a fosztás közben piros kukoricacsövet talált. Hitték, hogy az ilyenek hamarosan házasságra léphetnek. Kedvelt dalaik voltak a múlt század vége felé:

Apró szeme van a kukoricának,

Gyenge szíve van az édesanyámnak.

Gyenge szíve bánatában meghasad,

Ha a fia katonának bennmarad.

Édesanyám nem írok több levelet,

Szilaj csikó elrúgja a kezemet.

Gyere pajtás, írd meg a jó anyámnak Nagy sorja van a katona fiának...

221