Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

István nevű gazda építette ott az 1760 körüli években, a mai József Attila és Szondi utca sarkán, a délnyugati sarkon. Róla nevezték el ezt a városrészt Lázárnak.

Idézet 1763-ból

Az 1763. évi halasi tanácsjegyzőkönyv címlapján a város címeréhez tartozó 3 hal közé az alábbi példázatot jegyezte fel a nótárius: „Héjában ne dolgozz, okos embert ne oktass."

Idézet 1772-ből

Az 1772. évi tanácsjegyzőkönyv címlapján az akkori nótárius tollából az alábbi mondatot olvashatjuk: „A szegény ember amint élhet és vészen, ád is, amint adhat. Nyér amint lehet."

Vers 1792-ből

A halasi takács céh legrégibb jegyzőkönyvének táblájáról, 1792. évből az alábbi verses feljegyzések olvashatók:

Ellened a jó vád, mikor egy bölcs becsmérli munkád,

Bár de magasztalja munkádat az emberek ajja,

Vagy nem okos dicséri, jobb letörölni mit ér.

Kik az igazságnak mint gyöngyöt úgy tartják,

Abban mint tükörben magokat meglátják,

Virágzó élteket ekképpen folytatják,

Boldogulásukat Istentől várhatják.

Zengjen a magas ég, Istent énekeljen,

Istent minden ember énekkel tiszteljen.

Ég, föld, tenger, minden szív, száj ezzel tellyen,

Egy nyelv se hallgasson, mind hangot emeljen.

Török István

Török István két akónyi vett borát Tary István főbíró elkobozta. István bácsi nemhogy engedett vagy apellált volna, hanem Király János hadnagyot megtaszi- gálta. Amikor ezért áristommal ijesztgették, az 1768. évi tanácsjegyzőkönyvi adatok szerint: „Kezeinek ide s tova hányása, testének nagy kiáltozásokkal és teli torokkal való kerengélése között megújította mosdatlan szavát: hogy ő az áristom22