Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Tyúkverő. Másnap délelőtt összeszedték a vállalkozó legényeket, csapatosan, s néhol muzsikaszóval átmentek a lányosházhoz tyúkverőbe. Útközben az egyik legényt megtették dobosnak, s egy rossz bádogkannát akasztottak a nyakába, egy másik nyakába pedig rostakérget. Kulacs borokat, pálinkát (butéliákban) vittek magukkal. Ha sarokra értek, a dobos dobolt, aztán nagy hangon hirdetett:- Halas városában közhírré tétetik, hogy három nap alatt aki tikercsös- tukarcsos elejű asszony van, három nap alatt a városból mind kitakarodjon, mert azok végett a böcsületös asszonyok nem tarthatnak szeretőt! A muzsikaszóra a kisajtókban, sarkokra kiállt asszonyok szidták őket. Egy másik alkalommal meg a félegyháziak, majsaiak kicsúfolására palóc dialektusban adták elő az alábbi hirdetést és több efféléket: Félegyházán kidoboltatyik, Hogy a pipa igön tiltatyik. Aki rajta kapatyik, 25 rávágatyik! így jutottak el a menyasszonyos házhoz. Ha útjokba akadt olyan ház is, ahonnan a lakodalomban is voltak, de még inkább a menyasszonyos háznál, ami kezükbe került (papucs, szappan, kefe, fésű, cipő, törülköző stb) azokat zsebre vágták vagy a felsőkabátok alá rejtették, szóval „megcsapták." A menyasszonyos háznál, ahol szintén volt még a vendégekből, szívesen fogadták őket, s étellel, itallal is megkínálták. A tyúkverősök pedig tréfákkal kedveskedtek. Délfelé visszatértek, de útközben még látogatásokat tettek, hogy minél több szerzemény gyűljön össze. Visszaérkezésük alkalmával a megcsapott „szerze- mény"-t, mint ajándékot lerakták az új pár elé. Akik ezt látták, jót mulattak rajta. Volt, aki elment a hiányzó tárgyért, de volt aki szégyenlette visszakérni. Az olyanok tárgyai ott is maradtak. A lakodalmas háznál maradottak délfeléig játékokkal töltötték az időt, s nótázással. Az öregek is, akik még estünnen nekiborultak a dalolásnak, azt folytatták rendületlenül. Egyik a kopott, a másik meg a fakószekér-tengely nyikorgású hangján. Dalaik (az öregeké) leginkább a régi pásztoros, betyáros dalokból kerültek elő. Ezekből kifogyhatatlanok voltak. A még ottmaradt vendégek részére másnap délben is megterítettek, sőt a talpalóknak vacsorára is. A vendégek utója is eloszlott már estefelé. Az első éjszaka, úgy hajnal felé az új párok elszöktek, s a számukra a padláson a hidegben, az oda előre elkészített ágyneműek közé lefeküdtek, hogy ott valamennyit pihenjenek. Ott is igencsak megzavarták őket a kíváncsiskodó férfiak (legények), akiket, ha észrevették őket, lepöröltek a padlásról. 215
