Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Kiszemel egy legényt, célbaveszi, s így folytatja: Hogyha táborba puskapor helyébe, Mákot hintenének bőven a metéltre, Bizony ez a legény mind járást elnyelné, Ne vonogasd magad, állj a többi közé! Ez is lekezel és mint fent. Kilenc puszta falut akárki eljárhat, Míg ilyen lőcslábú huszárra találhat! Jaj lesz a libának, ha elébe akad, Mert ennek kezében nyaka ketté szakad! Vagy nyerek vagy vesztek szerencsét próbálok, Még egy derék legényt közénk verbuválok, De ha kezet nem ad, ugyan mit csinálok? Haragomban akkor majd csalánt kaszálok! Magam is, még könnyű voltam, a hátára Ugrottam a lónak, friss majom módjára. De már úgy megülök akármely paripán, Valamint áll tövén a kinyílt tulipán! Erre ha van elég legény, azok is bekezelnek. Aztán így folytatja: Vágynak már vitézim, magatok látjátok, Tudom okosságim nagyon csodáljátok, De ha még táncomat ezután látjátok, A nagy kacagásba majd nevet a szátok! Mostmár minden legény essen a térdére, Tartsa fel az ujját, esküdjön fejére, Hogy főkáplárjának lesz segítségére, Mondjatok mindnyájan áment a végére! A legények letérdelnek No most már legények, kik e házban vagytok, E házban mindennek híven szolgáljatok! Nékem kiváltképpen szavam fogadjátok A hitnek formáját ekképpen mondjátok:- Az erdőben, a mezőben valamennyi makk van, ugyanannyi tölgyfa, a szarkába, a farkába valamennyi tarka, ugyanannyi fekete. Arra alá van egy nagy erdő, abban a nagy erdőben egy nagy fa. Abban a nagy fában lakik egy nagy madár. Az a 211
