Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
szalmakötél van, lassan hajtottak, s először a lovasok mentek a kapunak. Ha a lovak visszahőköltek, a szemüket bekötötték. Mikor az udvaron a kocsik, lovak megálltak, a legények a kocsikról, lovakról leugráltak s gyűrődtek be a szobába. Eközben az utcabeli fiatalok, s gyerekcsapatok, mindnyájan a közelben, többnyire a kapuban, kisajtóban bámészkodtak s várták a történendőket. Belépéskor a vőlegény násznagya indította el a szót versben: (A vőlegény ott állt mellette.) Ágykikérés Röviden elmondom fáradságunk tárgyát: Hisszük elkészítők menyasszonyunk ágyát. Teljesítsék -kérjük - szívünk kívánságát, Sublót, láda, szép ágy, megadjuk váltságát. De hogy fáradságunk ne essék hiába, Higgyék, nem megyünk el, míg nem lesz ágy, láda. Néhány asszony rokkán font a szobában, mintha most készülne az ágyhoz való. - Nincs még készen az ágy! Még csak most fonjuk a neki valót! ... Ide hiába gyüttek! - mondották. Végre egy ügyesebb asszony átvette a szót:- Hát itt van, elkészítöttünk mindönt! De hát ingyen nem adjuk ám!- Hát mi lönne az ára? - kérdezte a vőfély. Ekkorra az asszonyok körülfogták az ágyat, s egyszerre többen is felindultságot színlelve elkezdték: - Ehhöz az ágyhoz mög ne nyúljon senki!! Ingyen ágy itt nincsen! 100 arany az ára! Közben a legények oda-oda nyúlkáltak az ágyhoz, hogy éri-e a pénzt? Az ilyeneknek azonban nagy főzőkanállal a kezefejére vágtak. Az ágyhoz nyúlkáló legények közül az egyik, egy előre a zsebbe rakott verébfészket csúsztatott az ágynemű közé, s ott szétszórta. Egy másik, s harmadik meg rissz-rossz tyúk vagy kácsa tollat szórt közé, aztán hol egyik, hol a másik egy-egy ilyen ócska tollat, verébfészek darabot fogott a markába, felmutatta azt s kárörvendve mondta:- Hát ilyen ágyér adjunk mink 100 aranyat? (Egy krajcár volt egy arany.) A lárma és civódás egyre nagyobb méretű lett. Egyszer csak megszólal az egyik legény:- Én mögvöszöm így is, de 50 aranynál többet nem adok érte!- Az kevés! Annyiér nem eladó! - mondotta a megbízott, nyelves asszony.- Adják hát a nyolcvanér! Annyiér mögvöszöm! Nyúlt is a zsebbe, csörgette is a kivett krajcárokat.- Na jól van hát annyiér odaadjuk! A vevő nyújtotta is neki a pénzt, hogy majd a tenyerébe olvassa a néninek, de mikor az a karját a pénz felé kinyújtotta, a másik kezével az ütőerére vágott, s az asszony jajgatva elmenekült. Végre is 60 aranyért elkelt az ágy, s azután hordták is ki a kocsira. Közben a házigazda bort hozott egy nagy kulacsban s azt kézről-kézre adogatták. Indulás előtt a vőfély kért szót és a következő rigmust mondotta: 201
