Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
kék-fehér (város színei) vagy nemzetiszín pántlika, kb. félméter hosszúságú és 2-3 újjnyi széles. Módosabb helyen térden alul ért 2 ágra. Ha fiatal volt a menyasszony, akkor hófehér selyem volt a pántlika. Később a 20 éven felüli lányoknál többszínű. A menyasszony vőfélyének ugyanígy, de annak már a kalapjához balról tűzendő művirág bokréta is járt. A virágkérés a vőfélyek által az alábbi szövegű rigmusokban történt: Én nem azért jöttem, hogy soká itt legyek, Mert én szolga vagyok, ismét tovább megyek. Azért gyöngyvirágszál szólok hát tenéked: Még szűz címer híjjá, most azt kérek tőled. Adjál egy zöld ágat és fehér (piros) pántlikát, A kalapom mellé egy kis fehér (piros) rózsát. Nem nézhetem pálcám ezen gyászosságát, Kössél reá tehát szép, fehér (piros) pántlikát! Erre a menyaszsony kihúzta az új sublótja fiókját, kivette onnan a már elkészített zöldágat, bokrétát és pántlikát, s kedves, szép szavakkal, nyájaskodva átadta a vőfénynek, ki azokat nyomban átvette. Mikor ez megtörtént (többnyire a szülők jelenlétében), a vőfély az átvett tárgyakat versben megköszönte, aztán elköszönt és útnak eredt, hogy az előző napokon, a megbízáskor átvett névsor szerint a meghívandó családokat az esküvőre és a lakodalomra meghívja. A meghívandó házhoz bekopogtatott s elmondta a meghívó rigmust. Ágyvitel Ez többnyire az esküvő előtti nap délutánján történt, a vőlegény meghittebb barátai összeszedelőzködtek, s két vagy több kocsival a vőlegényes háznál gyülekezve, egy-egy kocsin 4-5-en, felcsengőzött s pántlikázott lovakkal elindultak; ugyanakkor más 5-6 legény követte, vagy előzte őket lóháton, s a menyasszonyos házhoz tartottak, az első kocsin kendőkből összeállított zászlóval. A zászlót a menyasszony jegykendője és színes selyem pántlikák díszítették. A zászlórúd csak másfél méter hosszú volt. Felső végébe aranyos színű papírral bevont vagy aranyporos alma. A menetsor először elhajtott a ház előtt, hogy nincs-e valami akadály? Sok esetben szalmakötéllel átkötötték a lányos háznál a nyitott kaput. (Ez a régebbi korokbeli leányrablásra mutat.) Még az is előfordult, hogy vastag tréfából a szal- makötélbe drótot húztak, s ilyenkor a sebes hajtásnál az első kocsi elakadt. Egy rúd végéhez eleven kakast kötöttek, mely a kapu tetején állt. Ha a rudat mozgatták, a kakas vertyogott, ettől a lovak féltek és megálltak. Ha látták, hogy nem készült ilyen akadály, akkor a legközelebbi utcán visszafordultak. Ha pedig látták, hogy 200
