Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Boszorkánykút A Felsősziget északi része és a Csillagváros közötti „rejtett láp" széle közelében, a nádasrét között ma is megvan még. Mint az öregek beszélik, az 1863. évi nagy szárazság idején megnagyob-bították, hogy - mint Modok Sándor magyarázta - a városszéli marhacsordát, s a mai Iparszőlők táján őrzött borjúcsordát ott felitathassák a pásztorok. Ma ebben a megnagyobbított állapotában látható. A szájhagyomány szerint - amikor 1752-ben az utolsó boszorkánypört, a Bozsér Gergőné Csapó Katalin elleni port tárgyalta a halasi kerületi törvényszék - Bozsérné a tanúk terhelő vallomása ellenére mindent tagadott. A halasi levéltárban meglevő külön iratcsomóban olvasható adatok szerint valamennyi vádlója és más személyek megrontását is tagadta. „Ujjának csavarral való szorításakor hasonlóan mindent tagadott. Az utolsó próba alkalmazására sem vallott. Az utolsó próba a hátának kénkővel égetése előtt a vízbemerítést alkalmazták ellene". Szájhagyomány szerint a Boszorkánykúthoz azért vitték ki Bozsérnét, mert hitték, hogy az ilyen boszorkányok annak vízében nem merülnek el. Aki elme-rül, az nem boszorkány, s az ilyent - mint ártatlant - szabadon kell bocsájtani. Ha pedig boszorkány az illető, akkor is a fürösztéssel az ördög varázsa megszűnik rajta, s vallani fog. Gondoskodtak róla, hogy annyi bőszoknya legyen rajta, hogy a vízbe- mártáskor el ne merüljön. Előtte már más boszorkányokat is odavittek. Ennek magyarázata abban állana, hogy a Boszorkánykút vizét a fejetéki forrás vize táplálta, s abban az időben ezáltal a folyóvíznek az állóvízzel szemben hitt előnyét vélték megközelíteni. Mint írva vagyon: Bozsárné: „Isten ellen elkövetett rossz cselekedetéért és felebarátainak tett nyomorúságoknak okozásáért elsősorban hóhér által meg-csigáztatik, annakutána elevenen tűz által megemésztetik." Bozsár Gergelyné Csapó Katalin volt az utolsó, akit Magyarországon boszorkányságáért elevenen megégettek. Az ítéletet 1753. okt. 4-én hajtották végre rajta, a város szélén.6 Miért lett „Fidi" a kutyák elnevezése Halason Szabadszállásról szakadt kocsmáros volt Halason az 1740-1750-es években Herpay Mihály, aki különben nemes ember volt. Ebben az időben Tiszántúlról szított zendülést szerveztek a halasiak is, de - mint az idevágó félkilónyi pörira- tokból látjuk - a halasi zendülés éle a városvezetők túlkapásai, önkényeskedései ellen irányult. A zendülést idejében elfojtották, az értelmi szerzőket vasban Budára szállították, s fogságot szenvedtek. A népi hiedelem szerint a nyomravezető Herpay lett volna, kit Bécsben ezért kitüntettek a legfelsőbb elismerő oklevél szövegében ott volt a latin szó „fidei" (hűség) is. Majd - mint népünk hiszi - hosszas erőltetés árán katalizált, és utána kiskun kerületi kapitánnyá léptették elő. Mivel hivatalában ott függött a rámába illesztett legfelsőbb elismerés a „fidei" szóval, az iránta, jórészt katolizálása miatt 20
