Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Útközben sűrűn beléleheltek a kulacsba (hogy jobban adja, mert „lélöklik- dugó" nem volt a kulacson) s ivogattak, miközben a legényt a násznagy a tudnivalókra alaposan kioktatta:- Te ne igön beszélj, majd én azt elvégzőm helyötted! Csak mindig énrám hallgass! Ha én majd fölállok, te is állj föl, aztán csak az én szavamra hallgass! Neköd csitt a neved! Majd beszélők én! Mikor a tetthelyre megérkeztek s a lovak istrángjait lehányták, a kutyaugatásokra kilépett az udvarra az egész család, s betessékelték őket a szobába:- Tessék leszállni, aztán beljebb kerülni!- Úgy is akarjuk! - mondja a násznagy. A tanyabeliek mindnyájan felismerték a helyzetet, hogy leány kérők érkeztek, mert a násznagyot ismerték már. Mikor a szobába beértek, ott leültették őket, aztán a gazda egy dudanyakú üveg bort tett az asztalra és mindjárt kínálkozott is, de elébb ő ivott az üvegből, majd átnyújtotta azt a násznagynak.- Nyújtsa kend át ennek a fiatalembörnek is, hátna ű se útája a Jézus vérit?! - mondja a násznagy. (Iszik a legény is s leteszi az üveget.)- Ugyan ismerős ez a fiatalembör, de rá nem gyüvök, hogy kicsoda? Nem a Tegzös gyerök vagy, a Lajos fia? - kérdi a gazda.- A vónék én végig!- Igöncsak mög lőhet ösmerni a Tegzösöket! Mind igön feketék ezök, kannya- nösténnye! A násznagy belül ült az ágy mellett a sarokban az asztal melletti fapadon, a legény pedig mellette balról. Aztán elkezdődött a szokásos kérdezgetés, hogy milyen volt az út? Rázós volt-e nagyon a fagy miatt? Aztán lassan leült a háziasszony is, a leány is az asztal közelében a másik ágy mellé helyezett székekre, de azok nem beszéltek, hanem csodálkoztak, hogy a két vendég közül egyik se vette le a kalapját (elfelejtették, mert hogy útközben jól beittak). Kis idő múlva a gazda megint nyúl az üveghez s ráköszönti a násznagyra (pohár nélkül).- Köszönöm bátyám! Majd elébb elmondom, amiért gyüttünk: (feláll s leveszi a kalapját) aztán odaszól a legénynek: - Vödd le a kalapodat te is, aztán állj föl! (a legény is feláll.) - Hát mink azér gyüttünk, hogy ha az isten is úgy röndőte, ahogy mink akarjuk, hát szeretné ez a fiatalembör a Juliskát feleségének! Hát nézzék mög jól ezt a fiatalembört, hogyha máskor elgyün, hát mögösmerjék! (Rászól a legényre) - Fordíts hátat! (a legény hátrafordul). - Mostmá nízzék mög hátul is! (a házbeliek jól megnézik)- Hát láttyák kigyelmetök, hogy mennyi esze van! Ezt lőhet forgatni, mint a fababát! Hátha jónak láttyák kigyelmetök, neki adják a lányukat! Erre a násznagy felvette az üveget, ráköszöntötte a gazdára, ki átmutatott a legény felé:- Fogadja el öcsém! (Ivott a legény.) A továbbiakat így beszélte el István sógor: Ivott aztán a legény is, s meg is indult egy kis párbeszéd, mivelhogy a bo197
