Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
adják-e a lányt vagy nem, mégpedig arrul, hogy pilácsmécsöt gyújtanak-e vagy pedig faggyúgyertyát! A gyertyavilágnál majd jobban mögláthadd te is, hogy van- e hiba a lányba, vagy nincsen! De mög ők is szeretik ám látni, hogy milyen is az a legény, aki házasodni akar!? Majd úgy csináljuk, hogy nem kérőm mög a lányt addig, amíg te jónak nem látod! Ezt pedig úgy adod tudtomra, hogy az asztal alatt majd egyik láboddal mögnyomkodod a lábom fejit. Ha aztán úgy cselekszöl, én mindjárt mög is kérőm a számodra a Zsuzsit. Te pedig igön szömérmetös légy! Ne igön beszélj, ha kérdöznek is; majd felelök én helyötted. Ez úgyis a násznagy kötelessége! Majd azon löszök én, hogy mögkapjuk a rojtos selyömkendőt is jegyül, hogy otthon is mögmutathassuk, hogy nem esött a fáradságunk hiába! De kezdött oktatni a János bácsi ögyebekrül is. Elmondta, hogy hogyan köll majd bánnom az asszonnyal. Ha az első pöndölibe mög nem verőm, hát nem marad mög a háznál stb. A nagy oktatásba nem is vöttük észre, hogy a sütétes, ködös időben odébb möntünk a kölletinél, aztán nem a Bögyösékhő, hanem két házzal odább, a Körösztúriékhoz nyitottunk be. Jóhiszömbe bekopogtattunk. Szűr bácsi mönt elől, aztán így köszönt be - régi-módiasan: - Aggyon az isten jóestét! Az isten éltesse, tartsa kigyelmetöket több délesti órákra, erőben, egészségben, békességben, mind közönségösen! Fogadtak is bennünket szívesen, mert a házigazda - alig hogy leültünk -, a feleséginek kiadta a parancsot: - E helyött a mécs helyött mög annyukom, gyújtsatok gyertyát! A Juci mög rakjon a tűzre! No - gondoltam magamba -, ez már jó jel. De mikó a faggyúgyertya lángra kapott s bevilágította az egész ház belsejit, akkor látjuk ám, hogy nem a Bögyösékná vagyunk, hanem a Körösztúriékná. Mög is fagyott bennünk a szentlélök. Színünk változott, de ugyan a szánk is, mint akinek krumplifőd nem jutott, Szűr bácsi se tudott szóhoz jutni, azon gondolkozott ő is, mög én is, hogy hogyan köllene fölhánynunk az istrángokat. Szégyönlötte bevallani, hogy eltévedtünk. A házigazda azonban ügyes volt, s így kezdte a szót:- Látom, - János -, tik igön szégyönlősök vagytok, akár az én Jucám! De az öltözködéstök elárulj a, hogy mi köllene nektök ?! Lány köllene nektök, az mög van itt! Gyere be csak Jucám! Éppen olyan szégyönlős ű is, mint az öcsém uram!- Úgy, úgy! - szólalt mög erre Szűr bácsi A Jucikát mög még nem is láttuk! Erre a Jucika bepördült, de vele együtt besurrant a konyhából a patkányfogó kutyájik is, aztán szaladt igyenösen az asztal alá. Tovább aztán nem volt rá gondom, hogy hová lösz a kutya, csak a lányt níztem, mög a János bácsi is, az mög minket, merthogy az apja mondta is neki: - No Jucám! Mutasd be magadat, aztán nízd mög ezt a legényt jól, hogy hozzád illene-e ? Ehhöz adunk férjhöz, mit szólsz hozzá, jó lösz-e?! A lány aztán csak annyit mondott nagy szégyönlősen: - Jó lösz, ha édösapámuramék jónak látják!- Hát te asszony, hogy véleködöl ? - kérdi a feleségétől a házigazda. De az is rámondta, hogy nincsen kifogása, jó családbul való az Imre, ösmerik apját-anyját, a Juci mög, hát szinte benne van az időben. Még ez a vallatás végbemönt, jómagam is körülnízögettem a lányt, de abba ugyan az írás se találhatott vóna hibát. Aján194
