Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

valamelyikének ellenkezése miatt - egybekelésükre hamarosan nem számíthattak, de az ismeretséget, barátságot, - mely előbb vagy utóbb szerelemmé erősödött - nyíltan vagy titkon is megőrizték s ápolgatták. Az ilyenek a szerető fogalma alá estek. Sűrűn előfordult, hogy házasságuk egyedüli akadálya az volt, hogy a legény még nem esett át a sorozáson, és így gondolniuk kellett arra is, hogy a két vagy három esztendei katonáskodás még hátra van. így a rokonság, a szomszédok és ismerősök a fiatal szerelmesek tartós barátkozását nem rótták fel nekik. A leányok hivatalos eljegyzés nélkül is bevárták azt az időt, míg a házasság akadályai elhárultak. A híre pedig szárnyalt, hogy Béninek Panni a szeretője. Népünk szemérmessége miatt azonban a szerető a legény szülei házához nem járhatott, pedig fiuk szeretőtartását nem ellenezték. A legény a szeretőjét elkísérhette a bálba, sétálhatott vele az utcán; amikor nem látták, meg is ölelgették, csókolgatták egymást.

Ha a leányszerető - többnyire a szülei beleegyezésével - szavát adta a legénynek, hogy megvárja, amíg a „császárt kiszolgálja", azt rendszerint be is tartotta. Ritkán megesett, hogy amíg Béni Kecskeméten vagy a bileki batalionnál töltötte „gyönge idejét" és vágta az „indiblancot" a kaszárnya udvarán, vagy az „egzecér- placcon", Panninak jobb szerencséje akadt; gazdagabb ember fia jelent meg a háznál kérő képében, s bizony megesett, hogy szíve sugallatának félretételével a szülők erőltetésére, cserbenhagyta Bénit, a szeretőjét, s férjhezment.

Népünk felfogása a szerető kérdésben a századforduló után lényegesen megváltozott.

6. Leánykérés, násznagykodás

Régebben a szülők gondja volt, hogy házasulandó fiuk részére hozzáillő leányt szemeljenek ki. Egyszer-másszor valamelyik ismertebb násznagyoskodó emberhez fordultak a szülők, hogy az „komendáljon" a fiúkhoz illő, s vagyonilag is megfelelő leányt.

Ilyen főkapi násznagy volt Halason az 1870-es években Szűr János bácsi, akit, ha e végből házhoz hívtak, komendált is ötöt, hatot, kik közül a szülők választottak is mindjárt egyet, s Szűr bácsit a násznagyoskodásra fel is kérték, a leánykérés napját pedig - rendszerint vasárnap a délesti órákra - kitűzték.

Gyakori eset volt, hogy a menyasszonyjelöltet sem a legény, sem a szülők még hírből sem ismerték. De ismerte a násznagy, ki az ajánlott lányokat rendszerint alaposan fel is dicsérte.

A „kikapibb" legényeknek násznagy sem kellett. Elintézték a lánykérést maguk is. Volt aki mindjárt választ is kapott, gyakori esetben „kosarat".

Lehőcz Béni egy délután négy leányt megkért, de mindenütt kikosarazták. Dalolta is hazafelé menőben:

192