Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
sebb férfi a fiatalabb szomszédot tegezi. Az urak megszólítása: a régi, gazdag uraké: nemzetes úr, a vezető uraké: tekintetes úr, a kisebb rangú uraké: téns úr, a féluraké: nemzetes úr. Az előkelő, ma-gasrangú, hivatalkodó urakat a századfordulón innen már nagyságos úrnak, feleségeiket nagyságosasszonynak becsülték. 3. Születés, gyermekgondozás A halasi kunmagyar a gyermek születését áldásnak tekintette. Földmívelő népünk a századforduló előtt, az akkori gazdasági viszonyok mellett csak úgy boldogulhatott, ha bőséges gyermekáldás volt a házánál. A nagyobb gyermek a mezei munkák idején dajkálta a kisebbeket, vigyázott a táplálkozásukra, testi épségükre. Ha pedig felnőttek, segítettek a szülőknek minden dolgaikban, s így vagyoni gyarapodást érhetett el a család. Ahol nem volt gyermek, vagy csak egy-kettő született, ott a családfő idegen munkaerő igénybevételére kényszerült, annak pedig fizetni kellett. Halason az 1890-es években a református vallású törzslakosság körében elindul a születések arányának hirtelen csökkenése. Az addigi kb. 40 ezrelékes születési aránnyal szemben. Kezdetben 15-20, a századforduló idejére 30%-os, a két világháború közötti időkben pedig már ennél is nagyobb arányú csökkenés mutatkozott, mely állapot lassan a beköltözöttek soraiban is észlelhető lett. A várandós menyecske készítgette a babakelengyét, majd megtárgyalta a család, hogy a keresztelői, családi ünnepélyre kiket hívjanak meg. Elsősorban is kiválasztották a komákat, többnyire 8-at, 10-et, a férj legénykori legjobb barátait, feleségestől. Csaknem mindenütt fiúgyermeket vártak. Még az asszonyok is annak örültek jobban, de ha már volt 1-2 fiúgyermek, akkor szívesen vették a leánygyermeket is. A születés megtörténtéről a keresztelőre meghívandó komákat idejében értesítették, és így a komaasszonyok már a keresztelő előtti napokon pompás ételeket készítettek a gyermekágyas nő számára. Megtörtént, hogy egy napon vagy csaknem egyszerre, két komaasszony is vitt ebédet. A keresztelő legtöbbször vasárnap, a délutáni istentisztelet során történt a templomban. A meghívott komák a feleségeikkel, s néhány legközelebbi rokon a keresztelő napján idejében megjelentek a nagy alkalomra, s ilyenkor élő virágokkal kedveskedtek a gyermekágyas komaasszonynak. Mialatt a komaasszonyok nézegették s dicsérgették az újszülöttet, a bába a csecsemőt szépen bepólyázta, s a titkon előre kiválasztott komaasszony kezébe helyezte. Ekkor tudódott ki, hogy ki lesz a keresztkoma. A keresztszülők kiválasztása miatt a meghívott komák vagy komaasszonyok közül senki meg nem neheztelt. Gondolták, hogy a következő gyermeknél majd kerül a sor rájuk is. Elég gyakori eset volt, hogy a következő gyermeknél már másik keresztszülőt választottak. Ebből sem lett harag. A keresztanya a köszönés és búcsúcsókok után, időben elindult a pólyásbabá- val a keresztelőre, s követték a komaasszonyok valamennyien. Sem a szülők, sem 186
